Az átfolyós gáz vízmelegítő közvetlenül a vízvezetékbe kapcsolódik, és azonnal meleg vizet biztosít, amikor arra szükség van. Nem igényel sem fáradságos vízhordást, sem pedig hosszas várakozást a vízmelegedés folyamatával kapcsolatban.
A háztartások használati-melegvízellátását átfolyó rendszerű vízmelegítők szolgálják. Az átfolyós gáz vízmelegítő energiatakarékos mivolta abban nyilvánul meg, hogy kimondottan akkor lép működésbe, amikor igazán szükség van rá. Ezen eljárásnak köszönhetően nem csupán pénztárcánkat kíméljük meg, hanem az energiával is gazdálkodhatunk.
Amennyiben gázos vízmelegítővel kívánjuk kielégíteni háztartásunk használati melegvíz-szükségletét, érdemes átgondolni, hogy milyen körülmények között használjuk majd berendezésünket. Ilyen szempontok lehetnek a háztartásban élők száma, a melegvíz felhasználási területe (zuhanyzás, mosogatás), egyszerre hány vízvételi helyet kell ellátni stb. Nem mellékes az sem, hogy a felszerelendő készülékből milyen módon távozhatnak el az égéstermékek.
Az átfolyós gáz vízmelegítő működésének alapelve
Az átfolyós vízmelegítő egy olyan eszköz, amely közvetlenül a vízvezetékbe kapcsolódik, és azonnal meleg vizet biztosít, amikor arra szükség van. Az átfolyós vízmelegítő legnagyobb előnye az azonnali vízmelegítés. Mivel a víz közvetlenül a fűtőelemeken halad át, soha nem kell várni a víz felmelegedésére.
A vízmelegítés rendkívül energiaigényes folyamat. A háztartásokban szokásos vízmelegítők hőterhelése 10,5…27,5 kW közötti, hőteljesítményük 8…23 kW.
Az átfolyós vízmelegítők műszaki paramétereinek értelmezéséhez nem árt pár szóban összefoglalni a berendezés működését. Egy egyszerű vízmelegítő a következő fő egységekre bontható: burkolat, füstgázvisszaáramlás-gátló, hőcserélő, főégő, gyújtóégő, víz- és gázarmatúra, összekötőcsövek.
A melegvízcsap kinyitásakor a víz átáramlik a vízarmatúrában található ún. venturi-csövön, és az ezen történő nyomásesés hatására megemeli a szintén itt helyet foglaló membránt. A membrán egy tömszelencén átvezetett rudazatot tol meg, mely kinyitja a főégő gázszelepét, amelyet alaphelyzetben egy rugó tart zárva.
Így a gáz kiáramlik a főégőn és a folyamatosan égő gyújtóláng begyújtja. Az áramló víz a hőcserélő csőkígyóján folyik keresztül, amely átadja a láng hőjének egy részét, így a víz felmelegszik, majd a vízvételi helyekhez jut.
Az egyszerű készülékeken az átfolyó víz, illetve a gáz mennyisége szabályozható. Az átfolyós rendszerű vízmelegítők hatásfoka egyébként legalább 83%, de zárt égésterű készülék esetében elérheti a 90%-ot is.
Hőmérséklet-szabályozás és vízáramlás
A vízmelegítőket lehetőség van beállítani, annak függvényében, hogy milyen hőmérsékletű vízhez szeretnénk jutni. Javallott, azonban a 45-50 fokos vízhőmérsékletre való beállítása a melegítő készüléknek, hiszen efölött már nagy esélyünk van arra, hogy leforrázzuk magunkat.
A víz- és gázmennyiség változtatásával kívánság szerint átlagosan 25…65 C fok között szabályozható a víz hőmérséklete. A 65 C fok feletti hőmérsékletű víz készítését feltétlenül el kell kerülni, mert károsodást okoz a készülékekben.
Ha kisebb hőmérsékletű vizet kívánunk vételezni, célszerű az a gázmennyiség csökkentésével megoldani. A gyakorlatban szokásos ugyanis, hogy a víz hőmérsékletének változtatását inkább a hálózati hidegvíz hozzákeverésével érik el.
A vízmelegítő fontos paramétere a teljesítménye, melyet a főégő és a hőcserélő mérete határoz meg, mely a gyakorlatban azt jelenti, hogy mekkora az egy perc alatt felmelegíthető víz mennyisége. Lényeges tulajdonság még a begyújtáshoz szükséges vízáram is, melyet szintén l/perc-ben szokás megadni. Újabb készülékeknél ez az érték egészen kicsi, tehát már az éppen csak kinyitott csapnál is melegvizet kaphatunk.
Az átfolyós vízmelegítő vízáramlásának lehetnek korlátai. Ha a vízfogyasztás meghaladja a készülék kapacitását, a víz hőmérséklete csökkenhet, ami kellemetlenséget okozhat.
Az átfolyós vízmelegítők teljesítmény szerinti csoportjai
Az átfolyós vízmelegítőket szokás a gyakorlat szerint két csoportra osztani.
| Készülékcsoport | Felhasználás | Teljesítmény és vízhozam | Fontos jellemzők |
|---|---|---|---|
| 13 kW alatti hőterhelésű | Kis vízigényű kézmosók, mosogatók melegvíz-ellátása | 5 liter meleg víz percenként | Kéménybekötést nem igényelnek; egy-egy alkalommal legfeljebb 10 percig üzemeltethetők |
| 13 kW feletti hőterhelésű | Egy háztartás teljes melegvíz ellátása, fürdés és mosogatás | 10-13 liter melegvíz percenként | Biztonságos égéstermék-elvezetés szükséges |
Kisteljesítményű készülékek
A 13 kW alatti hőterhelésű vízmelegítők felhasználási területe a kis vízigényű kézmosók, mosogatók melegvíz-ellátása. A készülékek teljesítménye 5 liter meleg víz percenként.
Ez a névleges vízmennyiség a hőmérséklet-választóval (vízmennyiség állító) a felére csökkenthető. Kéménybekötést nem igényelnek, de miután égéstermékük a helyiség légterébe kerül, egy-egy alkalommal legfeljebb 10 percig üzemeltethetők.
Kisteljesítményű, max. 5 l/perc vízhozamú, általában mosogatási, kézmosási célokra használt berendezések esetében találkozni az elvezetés nélküli kialakítással. Az ilyen készüléket legfeljebb 10 percig szabad folyamatosan használni, elhelyezésük pedig csak olyan helyiségben megengedett, melynek térfogata nagyobb mint 15 m3.
Nagyobb teljesítményű készülékek
A 13 kW feletti hőterhelésű vízmelegítők már alkalmasak egy háztartás teljes melegvíz ellátásának (fürdés, mosogatás) megoldására. A készülék teljesítménye 10-13 liter melegvíz percenként, a vízmelegítő típusától függően.
Hasonlóan az előző csoportthoz, a hőmérséklet-választóról a névleges átfolyási vízmennyiség a felére csökkenthető. A berendezések vízhőmérséklet emelkedésének állítási tartománya 12-55 C fok.
Közepes ill. nagyteljesítményű (10-15 l/perc) készülékek esetén gondoskodni kell a biztonságos égéstermék-elvezetésről, mely történhet a már meglévő kéményen, illetve (az ún. parapetes kialakításnál) a ház falán keresztül, közvetlenül a környezetbe.
Égéstermék-elvezetés és égéstér
Az átfolyós vízmelegítőket több szempont szerint osztályozhatjuk. Ilyen szempontok lehetnek a teljesítmény, a füstgáz elvezetésének kialakítása, valamint az égést tápláló levegő forrása. Ezen tulajdonságok természetesen nem függetlenek egymástól.
Utóbbinál az elhelyezésnél fokozott körültekintéssel járjunk el, különösen emeletes házak esetében, ahol kizárólag a legfelső emeleten engedélyezett a parapetes készülékek üzembe helyezése, ellenkező esetben az alsóbb emeleteken képződő füstgáz, a felsőbb szintek ablakain keresztül bejuthat(na) a lakásokba.
A parapetes vízmelegítőket - hogy ezeknél maradjunk - szokás zárt égésterű készülékeknek is nevezni, tekintettel arra, hogy a levegő az épületen kívülről jut a készülékbe, és a képződő füstgáz is oda jut vissza, így az égés nem a helyiség oxigénjét fogyasztja.
Ebből már adódik, hogy az első két kialakítás ún. nyílt rendszerű, ahol az égést a zárt térben lévő levegő táplálja, így ezeknél fokozott figyelemmel kell lenni a helyiség méretére és a folyamatos oxigénellátásra. Többek közt ezért is szabálytalan az ilyen helyiségek tökéletesen légzáró szigetelése.
Gázüzem és PB-gáz használata
Magyarországon a háztartások mintegy 60%-a része az országos gázhálózatnak. E szám növelése az 1990-es évektől kiemelt feladat, nemcsak a földgáz relatív kedvezőbb ára, hanem a szigorú hazai és EU-s környezetvédelmi előírások miatt is.
Az utóbbi évtizedben e törekvések nyomán látványosan csökkent a szénféleségek, tűzifa és a fűtőolaj háztartási célú felhasználása. Ezzel egy időben jelentős fellendülést mutat a gázkészülékek piaca.
Érdemes megemlíteni, hogy a földgázzal üzemelő vízmelegítők a főégő fúvókájának cseréjével, szakszervizben átalakítathatók PB-üzeműre is, így olyan helyeken is használhatóvá válnak, ahol nem áll rendelkezésre vezetékes gáz.
Mivel a PB-gáz fajsúlya nagyobb a levegőjénél, az ily módon átalakított berendezés nem helyezhető el olyan helyeken, ahol a PB gáz esetleges szivárgás esetén összegyűlhet (pl. pince, alagsor, mélyedés, csatorna).
A gázbiztonsági szabályzat szintén tiltja az ilyen berendezés használatát pincével rendelkező társasházakban, ill. paneles szerkezetű épületekben.
Az égőrendszer és a gázarmatúra
Az égőrendszer állandóan égő gyújtóégőből és főégőből áll. A gyújtóláng melegíti az égésbiztosító érzékelőjét és gondoskodik a főégő gyújtásáról.
A gázarmatúra a vízáramlás-biztosító által mozgatott gázszelepből, a szelepet záró nyomórugóból és a készülék kezelésére szolgáló gázcsapból áll.
Az ebbe a csoportba tartozó készülékek jellemzője, hogy működésükhöz - a nagy vízoldali ellenállás miatt - minimálisan 0,5 bar víznyomás szükséges és főégőjük csak a vízelvétel ideje alatt üzemel.
Biztonsági berendezések
Korszerű gázüzemű berendezések elképzelhetetlenek alapvető biztonsági szerelvények nélkül. A vízmelegítő esetében az egyik ilyen kiegészítő a gyújtólángba nyúló termoelem.
Amíg a gyújtóláng ég, a termoelem egy elektromágneses szelepet tart nyitva. Esetleges gázkimaradás esetén a gyújtóláng elalszik, majd rövidesen a gázszelep is lezár, így kizárható a gázömlés lehetősége.
Ez esetben a kézzel működtethető gázadagoló gomb és a piezoelektromos gyújtó segítségével újragyújthatjuk az őrlángot, melynek begyulladása után meg kell várni, míg a termoelem felmelegszik.
Egy másik hasznos biztonsági kiegészítő a füstgázvisszaáramlás-gátló (deflektor), mely függetleníti a készülék égési folyamatát és az égéstermék kiáramlását a kéményben fellépő áramlási viszonyoktól.
Ha a kéményből viszszafelé áramlik a füstgáz (pl. a kémény dugulása miatt), eltereli azt a homloklap nyílásán keresztül.
Fontos! A CO mérgező gáz, 200x jobban kötődik a vér O2 szállítását végző hemoglobinhoz, mint az oxigén. Az ilyen elzáródás tehát könnyen halálos kimenetelű lehet.
Ennek elkerülésére, a CO kimutatására léteznek megfizethető árú CO érzékelők és riasztók.
A CO nem csak a kéményből kerülhet vissza a lakótérbe. Ha a hőcserélő lamellái elkormozódtak, a füstgáz nem tud eltávozni a számára kijelölt úton, és így szintén visszaáramlás jöhet létre.
Egyes készülékek rendelkeznek még vízhőmérséklet-érzékelővel is, mely - ha ezen érték 95 °C fölé emelkedik - automatikusan kikapcsolja a főégő gázellátását, elkerülve ezzel azt, hogy a hőcserélőben tartózkodó víz felforrjon.
Ezek a biztonsági felszerelések az életveszélyes baleseteket hivatottak elhárítani.
Víznyomás, teljesítmény és kiválasztás
A készülék kiválasztásakor a háztartásban élők száma, a melegvíz felhasználási területe és az egyszerre ellátandó vízvételi helyek száma egyaránt fontos szempont.
- A 13 kW alatti hőterhelésű vízmelegítők kis vízigényű kézmosók és mosogatók ellátására használhatók.
- A 13 kW feletti hőterhelésű vízmelegítők egy háztartás teljes melegvíz ellátásának megoldására is alkalmasak.
- A működéshez minimálisan 0,5 bar víznyomás szükséges.
- A nagyobb készülékek teljesítménye a vízmelegítő típusától függően 10-13 liter melegvíz percenként.
- A víz hőmérsékletének szabályozása a víz- és gázmennyiség változtatásával történhet.
Az átfolyós vízmelegítők telepítése általában egyszerű, de a biztonság érdekében szakember általi beszerelés ajánlott.
Karbantartás és hosszú élettartam
A karbantartás elengedhetetlen a készülék hosszú élettartama érdekében. Rendszeresen ellenőrizni kell a fűtőelemek állapotát és a vízkövet, amely csökkentheti a hatékonyságot.
Mindazonáltal mi magunk is sokat tehetünk a készülékünk problémamentes és biztonságos üzeméért. Célszerű évente karbantartást végezni, melynek nagy része saját kezűleg, bizonyos része pedig szakember közreműködésével oldható meg.
Ilyen, évente elvégzendő műveletek a következők: a fő- és gyújtólángégő kiszerelése és tisztítása, a hőcserélő lamelláinak kiszerelése és erős vízsugárral való átmosása.
A makacsul piszkos lamellákat motormosó folyadékkal tehetjük tisztává. Célszerű időnként hőálló ezüsttel is lefújni, mellyel a füstgáz-korróziót lassíthatjuk.
Idősebb kazánoknál szóba jöhet a hőcserélő csőkígyójának vízkőmentesítése (savazás), amelyet szakműhelyben tudunk elvégeztetni.
Fontos a gáz- és vízarmatúra tömörségének ellenőrzése, és az ezekben található O-gyűrűk zsírzása speciális karbantartó anyaggal.
Ellenőrizni kell továbbá a gáz-szelep biztos zárását és a termoelem helyes működését. Amennyiben elállítódott, szükséges lehet a gázmennyiségek minimumának és maximumának beszabályozása.
Az átfolyós gáz vízmelegítő helye a háztartásban
Szerencsére több alternatíva is létezik. Ezek közül a legelterjedtebb a gázüzemű, átfolyós melegvíz előállító berendezések családja.
Nem véletlenül beszélünk "családról", hiszen - hasonlóan elektromos társaikhoz - ezen berendezések palettája is meglehetősen széles, gyakorlatilag minden háztartási felhasználási területre találhatunk megoldást.
Az átfolyós vízmelegítő nem igényel tárolóedényt, ezért sokkal kevesebb helyet foglal el, mint a hagyományos tárolós bojlerek.
Az átfolyós vízmelegítő energiatakarékos mivolta abban nyilvánul meg, hogy kimondottan akkor lép működésbe, amikor igazán szükség van rá. Ugyanakkor a megfelelő készülék kiválasztásakor a teljesítmény, a víznyomás, az égéstermék-elvezetés, a helyiség mérete és a biztonsági feltételek egyaránt meghatározóak.