Yamaha vokálmixer vagy mixhang? Alapvető keverési technikák és központi tudnivalók

Amikor valaki meghall egy dalt, általában nem azon gondolkodik, hogy milyen EQ vagy kompresszor van rajta. Egyszerűen csak érzi, hogy „jól szól” vagy valami zavarja. A különbség sokszor nem a hangszerek minőségén vagy az ötlet erősségén múlik, hanem azon, hogyan vannak ezek összerakva. Ez a mixing.

Ha elkezdesz vele foglalkozni, hamar kiderül, hogy nem plugineken múlik az egész. Ugyanazokkal az eszközökkel is lehet széteső vagy kifejezetten erős mixet csinálni. A keverőpultok, keverőpanelek vagy konzolok több audiojelet egyesítenek egy vagy több fő kimenetbe, és általában tartalmaznak vezérlőket az egyes csatornák hangerejének és hangszínének beállításához.

Mit jelent a mixhang?

Az egyik leggyakoribb probléma, hogy túl sok minden szól egyszerre ugyanazon a frekvenciatartományon. Itt jön képbe az EQ. Nem az a lényeg, hogy „szebbé” tedd a hangot, hanem hogy helyet csinálj neki. Sokszor egy vágás többet segít, mint egy emelés.

Ha minden középen van, gyorsan zsúfolttá válik a mix. Nem egyetlen dolog. Amikor ezek összeállnak, a hallgató nem a technikát hallja, hanem a zenét.

A keverők típusai és felépítése

A keverők különböző formájúak és méretűek, hogy megfeleljenek a legkülönfélébb munkaigényeknek. Lehetnek egyszerű asztali dobozok kis számú forrás keverésére; közepes méretű vezérlőasztalok élő hangzáshoz és kis stúdiókhoz; vagy önálló konzolok akár 128 csatornával és integrált patch panelekkel.

A legtöbb keverő analóg, de az utóbbi években a digitális keverők egyre népszerűbbé váltak - különösen élő hangzásban.

Tipikus panel-elrendezés

A keverőpultok általában egy sor azonos csatornából és fővezérlő részekből állnak. Mindegyik csatorna egy függőleges sáv vezérlőkkel, amelyek fentről lefelé befolyásolják a hangot.

Bemenet és előerősítő

Mindegyik csatornához tartozik egy bemeneti jack, jellemzően egy XLR mikrofonbemenet vagy egy „1/4” vonalbemenet, általában mindkettőhöz választókapcsolóval. A legtöbb fantomkapcsolót tartalmaz a kondenzátormikrofonok táplálására.

A bemeneti jel típusától függően a mikrofon előerősítő vagy a vonalszint-beállító gomb a jelet a keverő számára megfelelő szintre emelheti vagy csillapíthatja. Gyakoriak a nagyon erős jelek csillapítására használt fix csillapítású kapcsolók is.

EQ-szekció

Az egyes jelek hangmagasságának és frekvenciájának beállításához a legtöbb keverő számos aluláteresztő, szűrő, csúcs- és parametrikus EQ-gombbal rendelkezik. Az egyes sávokhoz tartozó frekvencia és sávszélesség lehet fix vagy változó.

Küldések és irányítás

A küldőgombok és/vagy útválasztó gombok lehetővé teszik a jelek továbbítását különböző kimenetekhez vagy csoportokhoz.

A küldések lehetnek pre-faderek, egyedi mixek fejhallgatóba vagy színpadi monitorra küldéséhez, vagy post-faderek, submixelésre és relatív mennyiségű jel csatornacsoportokra vagy effekteszközökre történő küldésére, amikor a csatorna ugyanaz marad, ha a fader be van kapcsolva költözött.

Közvetlen kimenetek és beillesztések

A bemeneteken további jack csatlakozók is gyakoriak. A közvetlen kimenetek lehetővé teszik az EQ utáni jelek egyenkénti továbbítását a többsávos felvevőkhöz, míg a behelyezett jack aljzatok között ugyanazon a kábelen található a küldés és a visszaküldés, így az egyetlen csatornán lévő külső processzorban egyszerűen javítható.

Pan control

Sztereó keverőn a Pan Control gombbal szabályozható a fő kimenet bal és jobb csatornájára küldött jel mennyisége, megváltoztatva a hang észlelt helyzetét. Az alapértelmezett középső pozíció egyenlő jelek küldése balra és jobbra.

Fader, némítás és solo

Általában egy lineáris potenciométer formájában egy fader finomhangolhatja a fő kimenetre küldött jel végső hangerejét. Az alapértelmezett pozíció az egység, nincs növekedés vagy csökkenés, plusz 10 dB erősítésre nő, és logaritmikusan 0 dB-re csökken.

A némító vagy kikapcsoló kapcsoló levágja a fő kimenet csatornáját, míg a szóló monitor kapcsolója elnémítja az összes többi csatornát, így a mérnök átmenetileg csak egyetlen csatornát hallhat.

Csoportos csatornák

Míg minden csatornasáv pontosan ugyanazokkal a vezérlőkkel rendelkezik, a master szekciónak saját speciális beállítási funkciói vannak.

A csoportos csatornák mini csatornák kis csoportja, amelyek a csoportküldés általános szintjét szabályozzák, mielőtt elküldik a fő faderre.

A hang alapjai

A hang egy hullám, ami bizonyos sebességgel oszcillál, ezt fogja fel a fülünk, amit aztán az agyunk dekódol. A hangmagasság, vagyis a pitch, a hullám frekvenciájának egy hatása.

A hang az amplitúdóból és a frekvenciából áll. Nem érzékelünk minden pitch-et azonos hangerőjűnek annak ellenére, hogy fizikailag azok. Vegyük példának a fehér zajt, amelynek minden frekvenciája azonos amplitúdójú, de mégis a magas pitch az, amit igazán hallunk.

Nagyobb jelentőséget adunk a magasabb hangoknak, amikor halljuk őket. Ez a fő oka, hogy EQ-zásnál nagyon kell használnunk a fülünket.

Frekvenciák a mixben

A legtöbb DJ nagyjából tisztában van azzal, hogy mi a magas, közepes és mély hang a frekvencia értelmében, és a keverővel és szoftverekkel kísérletezve nagyjából érzékelhetjük is, hogy ezek mit is jelentenek egy zene, a szoftver és a hardver számára.

A karakterisztikát leszámítva ezek a hangok ugyanolyanok minden márkájú felszerelésen, de a vágás, vagyis a cut, és a kiemelés, vagyis a boost ereje számottevően változhat a különböző márkák között.

Egy „full kill” legyengíti az EQ-sávot, amíg néma nem lesz, míg a shaping EQ csak gyengít, de nem némítja el teljesen a frekvenciákat.

A full kill EQ vált normálissá, de néhány felsőkategóriás keverő, mint például a Pioneer vagy az Allen & Heath, lehetőséget ad, hogy kiválaszd a neked szimpatikus EQ-modellt.

Alapfrekvencia és harmonikusok

Miért nem hangzik ugyanúgy két hangszer, amelyek azonos hangerőn játszanak és a hangmagasságuk, vagyis pitchük is megegyezik? Miért nem tudunk egyszerűen kivágni egy adott hangszert a trackből?

A válaszhoz beszélnünk kell a hang harmóniájáról. A hangokat az alap- és a harmonikus frekvenciájuk miatt halljuk.

Például a középső C-nek a billentyűn vannak harmonikusai, amelyeket a fülünk egyből felfog, ha meghalljuk az alapjául szolgáló hangot.

Ezért sem olyan egyszerű az, hogy csak úgy kivágunk egy dudát a zenéből. Egy tiszta basszus nem szól a magas frekvenciákon, de a karaktere az egész frekvenciatartományban jelen van.

Amikor EQ-zol, akkor fontos, hogy ügyelj erre a szabályszerűségre. Ha két zene különböző kulcsban van, a basszus levétele még okozhat zavart a harmóniában.

Az EQ nem egy mágikus eszköz, hogy a tracket acapellákká változtassa, vagy a Motown-kürtöt kiszedve be tedd egy dubstepbe. Figyelnünk kell az alkalmazhatóságra és a technikára is.

EQ-zás és hangerő-egyensúly

A hangerő jó indikátor, amikor EQ-t kell használni. Amikor két audioforrást keverünk, a végeredmény mindig hangosabb, mintha csak egyet kevernénk, így az EQ ilyenkor remek eszköz, hogy a forrásokat egyensúlyba hozzuk és a két szám hagyja élni egymást.

A hangerő nem csak arról szól, hogy mennyire hangos valami, hanem arról is, hogy mennyire változik időben. Ez azt eredményezi, hogy amikor limitert teszel a masterre, a limiter először ezt a csúcsot fogja „megfogni”, és nem marad mozgástér a hang többi részének.

Nem kell mindig erősen használni.

Fontos EQ-technikák DJ-knek

A jó EQ-zás a kreativitásból és a technika használatából fakad. A két szituációnál három különböző módszert alkalmazhatunk.

Teljes frekvenciás keverés

Ahogyan azt írtuk, egy hangszer frekvenciája az egész spektrumot lefedi. Sok DJ csak a zenei egyensúly beállítása miatt EQ-zik, majd a faderekkel kever, az EQ-cseréket vagy teljes EQ-vágásokat mindenáron elkerülik.

Ez a teljes frekvenciás mixelés a house DJ-k körében népszerű, ahol hosszú keverés és finom hangerő-kiegyenlítés szükséges.

EQ blend

Ha egy track érdes hangzású hangszerekkel van tele, amelyek a középsávba vonzzák a figyelmet, míg a másik szám inkább vokálközpontú, akkor ezeknek a keverése nagyon tömött középfrekvenciákat fog eredményezni.

Ahhoz, hogy halljuk a vokált, amikor együtt játsszuk le a számokat, vissza kell vennünk az érdes hangszerelést, hogy legyen helye az éneknek.

A középrészt, ha túlságosan kivágjuk, az zavart kelt, mivel a magas- és mélyharmonikusok a középső sávból is táplálkoznak.

Egy frekvencia visszavételénél figyelni kell arra is, hogy ezzel mit vesztünk a harmónia terén.

Basszuscsere

Egy idő próbáját kiálló technikáról beszélhetünk. A basszust általában halkabbnak halljuk, mint a magasabb frekvenciákat.

Ellensúlyozás céljából az egyik track mélytartományát vegyük vissza, hogy a másik szám basszusának helyet adjunk.

Mivel a basszus adja a legtöbb energiát egy zenének, ezért gyakran nagyon kicsi hatása van a közepes és magas tartományokra, így keveset is kell ezeknél a frekvenciáknál állítani, hogy a kimenet elfogadható legyen.

Hangszínegyezés

Fontos technika, amit a bakelit mixeléssel nem foglalkozó DJ-k gyakran figyelmen kívül hagynak.

A digitális trackek általában kisebb EQ-tartománnyal rendelkeznek, ezért nem szükséges annyira állítani rajta ahhoz, hogy egy adott hónap Beatport techno szekcióját keverjük.

Amennyiben több stílust és több időszak zenéjét szeretnéd mixelni, akkor máris sokkal nehezebb dolgod van.

Az EQ használatával finomabb átmeneteket készíthetsz azzal, hogy a hangszíneket egyezőre hozod ki.

Vágd ki a közepet a régi trackekből, hogy több gainre legyen lehetőséged, vagy erősítsd a magasabb frekvenciát a vinyl-en, amely médium képességei korlátozottak a magasabb frekvenciák tárolhatóságával kapcsolatban.

Gain structure: analóg és digitális jelszintek

Más hangerőstruktúrát, vagyis gain structure-t kell érvényesíteni az egyik és a másik tartományban.

Ez egyszerűen abból fakad, hogy más fizikai törvények igazak az analóg és a digitális világban. Ami igaz az egyikben, az nem feltétlenül jó megoldás a másikban.

Ahhoz, hogy helyes rálátást kapjunk a témakörre, kezdjünk egy apró történelmi kitérővel.

Az analóg jelút

Nézzük meg, hogy az ötvenes-hatvanas években mi volt a rögzített hang jelútja. Mikrofonokkal kezdődött az említett lánc. A felvétel alkalmával a mikrofonok után a mikrofon-előfok következett a jelútban, amit általában a kompresszorok követtek, majd szalagos magnóra írták a zenei előadást.

A mai számítógépes zeneszerzésen szocializálódott házi stúdiós generáció számára ez már elképzelhetetlen, de akkoriban a zaj hatalmas tényező volt.

Olyan értelemben, hogy felvételnél és keverésnél egyaránt meghatározta a hangerőstruktúrát. Vagyis azt, hogy melyik berendezésben milyen hangerővel használjuk a zenei jelet.

Az analóg berendezések sajátja, hogy kis hangerőnél másképpen viselkednek, mint nagynál. A legjobb jel-zaj viszony érdekében a zenekészítés minden fázisában az volt a stratégia, hogy a lehető legnagyobb jellel dolgoztak.

Ez nem azt jelentette, hogy minden torzított, hanem azt, hogy bátran 0 fölé tekerték a jelet 1-3 dB-lel.

Így még nem történt hangroncsolás, inkább a berendezések az áramköreikre jellemző módon elkezdték színezni a hangot, vagyis felharmonikusakat generálni.

Keverésnél a szalagos magnóból indult a jel a keverőpult vonalszintű előfokába, majd inzertben az előfok és az EQ közé általában kompresszort illesztettek.

Ha jól összeszámoljuk, akkor egy tipikus analóg jelút általában 8-10 berendezésből áll, mindegyik masina kis mértékben színezi a hangot. Ez egyszerűen hozzátartozik az analóg tartományban készült felvételekhez.

A digitális jelút

Ezzel szemben a digitális világban a felvételnél az AD-konverter torzításán kívül semmi sem színezi a hangot.

Tévúton járunk, ha szolgaian le szeretnénk másolni az analóg hangerőstruktúrát. Több szempontból is.

Mindjárt az első az, hogy semmilyen zenei értelemben vett színezést nem érünk el, ha 0 fölé vezéreljük a jelet. Kivételt jelent a kísérleti elektronika némely alfaja.

A digitális tartományban úgy lett megalkotva a hang kódolása, hogy a 0 dB felett nincs egyáltalán semmi. Túlvezérléssel gyakorlatilag roncsoljuk a jelet.

Digitális processzálási sorrend

Azonban ahhoz, hogy ezt kijelenthessük, nemcsak a szoftverek forradalmi fejlődése kellett, hanem a gondolkodásmódunk megváltozása is.

Paradigmaváltásra van szükség. Azt a hangerőstruktúrát, ami jól működik az analóg berendezések világában, ne próbáljuk ráerőltetni a digitális mixünkre.

A nullák és egyek birodalmában más törvényszerűségek érvényesülnek, ezért más stratégiával kell megközelítenünk a hangerőstruktúrát.

Ne próbáljuk lemásolni a processzorok sorrendjét. A keverőpultoknál a legtöbb esetben előbb a kompresszor szerepelt a jelútban, és utána követte a hangszínszabályozás.

Szerintem digitális tartományban ma a legtöbb DAW-nál már 10 insertet is használhatunk.

Keverésnél a láncot semleges hangú EQ-val kezdem, és megszabadulok a nem kívánt frekvenciáktól.

Amennyiben szükségét érzem, szalag-, cső- vagy keverőpult-szimulációs pluginnel szaturálom a hangot.

Ezután komprimálok. Legtöbbször valamelyik nagynevű előd szimulációit használom: legtöbbször 1176, 160, LA2-A és LA3-A valamely változata kerül terítékre.

Előfordul, hogy éneknél, basszusnál és egyéb nagy összenyomást igénylő hangszernél két fokozatban komprimálok.

Ha emelni szeretnék valamelyik tartományban, akkor is a keverőpultok emulációit használom.

Amint elrugaszkodunk attól, hogy szolgaian kopírozzuk az analóg keverési láncot, a mai pluginekkel szerintem ugyanolyan jó hangzást tudunk elérni, mint a vasakkal.

Vokál keverése Yamaha mixerrel vagy DAW-ban

A vokálkeverésnél először a megfelelő bemeneti szintet kell kialakítani, majd az EQ-val helyet készíteni az éneknek a hangszerelésben.

Ha egy track érdes hangzású hangszerekkel van tele, amelyek a középsávba vonzzák a figyelmet, míg a másik szám inkább vokálközpontú, akkor ezeknek a keverése nagyon tömött középfrekvenciákat fog eredményezni.

Ahhoz, hogy halljuk a vokált, amikor együtt játsszuk le a számokat, vissza kell vennünk az érdes hangszerelést, hogy legyen helye az éneknek.

A vokál dinamikájának szabályozására kompresszor használható. A kompresszor hatása lehet finom, de a pop- és rockzenében nagyon fontos és hasznos processzor.

Előfordul, hogy éneknél, basszusnál és egyéb nagy összenyomást igénylő hangszernél két fokozatban komprimálok.

Innentől a faderrel, a panorámával és szükség esetén csoportokkal állítható be az ének végső helye a mixben.

Élő hangkeverés Yamaha keverőpulton

You will learn how to use each feature of these mixing consoles, and how to apply them practically to your regular music mixing jobs. We have lots of tips, tricks, advice and experience to share with you. When you know what you’re doing, mixing live music becomes a whole lot more enjoyable and creative.

In this 3rd part of the training series “How To Mix Live Music”, we are going to get the mixing console connected to all the other sound equipment: microphones, amplifiers and loud speakers.

Last time we chose our microphones, and placed them near the instruments on stage. This time we have a very important topic, which I have witnessed even some seasoned professionals get wrong from time to time. It is “Gain Structure”.

In Chapter 7, we will see how a small button can be a big help: it's the “High Pass Filter”. So our first question: what is a “High Pass Filter”?

This time we will be EQing our outputs, that is the speakers for the audience and for the performers on stage. If you get this right first, it is going to be easier to EQ all the input channels.

In this chapter, we will focus on drums as in kick, snare, hat, toms and overheads, probably the loudest instruments in the band, and the ones with the most focused range of frequencies.

Now we are going to start applying EQ to acoustic instruments such as guitar, violin and brass. Some of these instruments are quite sensitive and care needs to be taken to avoid feedback.

Even electro acoustic guitars that is hollow-bodied guitars with built-in electronics to capture the sound.

This time we are going to be EQing vocal mics.

Jelút és jelszint élő rendszerben

We've got setup, we've tuned the PA to suit the room, and EQed all the inputs. Now we are going to jump down a mixer to the pan and the faders.

We've set input gains, high pass filters, EQs and pan. Now it's time to focus on the faders.

This time, we are looking at how to use the aux buses to create monitor mixes for the band on stage. Auxes are a versatile set of output buses found on most mixing consoles.

Have you ever wondered what the matrix on a mixing console is used for?

In this chapter, we are looking at compressors, how and when to use them. The effect of a compressor might be subtle, but it's a very important and useful processor in pop and rock music.

Noise gate is the topic for this chapter, what are they? And when are they useful?

We've almost completed out mix applying EQ, compression and noise gates to their inputs, and using pan, faders and groups to adjust the blend of all the instruments and voices.

Effektek: reverb és tap delay

In this chapter, we are going to add some reverb into the mix.

In this chapter, we are going to experiment with tap delay. This effect can be used in a couple of different ways.

The first way is to use it continuously with quite a short delay time to increase the presence or size of a sound.

Soundcheck, felvétel és livestream

Now we've covered the theory of gain structure, EQ, dynamics, groups and effects, let's put it into practice.

We have a live band coming in and we are going to do a soundcheck.

This is the last chapter, and we are going to do some live recording. This can be useful for both the sound engineer and the musicians to listen back and evaluate the performance.

We have returned for some new episodes! Recently live streaming music performances has become popular, and it is much easier to setup than before.

Building on the theory and techniques taught during the previous episodes, here are some tips for creating a good livestream mix.

We have received a number of good questions and comments from our viewers. Many thanks for your contributions. Now it’s time to provide some answers and additional advice.

We have more viewers’ questions to answer, this time mostly related to signal routing. Make sure you understand the purpose of Mono channels on a mixer, and how to manage outputs to a subwoofer.

Refresh your knowledge about using compression on groups, and the difference between various jack plugs.

Gitárjel rögzítése és re-amp

Van, amikor tényleg csak az a módszer működik, hogy otthon a gitáros feljátssza a témákat úgy, hogy az érzet miatt egy gitárplugint használ, és ténylegesen csak a tiszta jel kerül felvételre.

A felvételnél mindenképpen szükséges rögzíteni egy tiszta gitárjelet. Ehhez egy DI-boxra van szükség.

A DI-box egy olyan szerkentyű, amely aszimmetrikus jelből szimmetrikus jelet állít elő. Erre azért van szükség, mert a gitár jelét egyrészt viszonylag nagy távolságra kell elvinni.

A rögzített tiszta gitárjelet küldjük vissza a keverésnél a hangkártyából egy Reamp eszközbe, ami gyakorlatilag egy DI-box, csak pont fordítva működik.

A szimmetrikus jelből aszimmetrikus gitárszintű jelet generál, amit be tudunk küldeni a gitárerősítőbe.

A mellékelt ábrán a rögzítés és a re-amp folyamata látszik.

Éneket és más hangszersávokat is lehet utólag a keverés fázisában átküldeni egyéb eszközökön, például kompresszoron.

Egy nagyon hatékony eszköz a hibrid, digitális-analóg környezetben új hangzások elérésére.

Gyakorlati munkafolyamat

• Kalkuláld ki!
• Nevezd el a sávokat érthetően.
• Küldd el a sávokat, nyersmixet egy fájlküldő szolgáltatás segítségével.

Ha csak a saját mixedet hallgatod, könnyen elveszted a viszonyítási pontot.

A végső döntésként a fülünkre kell hagyatkozni. Ha a zenék jól hangzanak együtt, akkor sanszosan valóban azok.

tags: #yamaha #vokal #mixer