A jó kávé készítésének egyik sarkallatos pontja a megfelelő vízhőmérséklet. Nélküle nem nagyon lehet kiváló presszókávét csapolni.
Egy háztartási presszógép erős korlátok közé van szorítva e tekintetben. A kisgépek egyik legdrágább alkatrésze a bojler, ami sokszor esik áldozatául a költségcsökkentésnek.
Sajnos nem egy külső design elem, amivel jobban eladható egy készülék. Sokszor ma már fontosabbnak tartják, hogy egy gép kívülről megnyerő legyen, mint azt, hogy a bojlerét megfelelően méretezzék.
Miért számít a bojler mérete és anyaga?
Miért probléma egy alulméretezett bojler? Tegyük fel, hogy a víz hőmérséklete ideális a kávé csapolásának kezdetén. Mert erre azért a legtöbb gép képes.
Elindítjuk a csapolást, aminek hatására a pumpa hideg vizet fog nyomni a bojlerbe. Következmény: szépen elindul a hőmérséklet esése.
Egyáltalán nem mindegy, hogy a kávé készítés során ez a hőmérséklet esés mekkora mértékű. A hőmérséklet esésével párhuzamosan csökken majd az extrakció minősége, a kávénk a kifolyón világosodni (szőkülni) fog.
Pedig, ha a hőmérséklet stabil maradt volna, nem feltétlen lenne így.
1 - Anyagválasztás. Réz/alu/acél.
2 - Felhasznált anyag mennyisége. Egy papírvékony falvastagságú bojler rosszabb (gyorsabban hűl), mint egy vastagabb falú.
3 - Belső űrtartalom. Minél nagyobb, annál jobb. Ezt az adatot általában dl-ben szokták megadni a gyártók.
4 - Fűtőteljesítmény. Hány watt fűti a bojlerünk a vizét.
Nem csak abból a szempontból számít, hogy mennyi idő alatt éri el a gép az üzemi hőmérsékletét. Csapolás során ugyanis, mikor esik a vízhő a gépbe szerelt termosztát be fogja kapcsolni a fűtést.
Könnyen belátható, milyen fontos, hogy ilyenkor, abban a rövid pár másodpercben mekkora fűtőteljesítménnyel próbálja meg a gép korrigálni a vízhő esését.
Gyakori gépek és méretezési különbségek
Az átlag, kis rézbojleres gépek ~900-1000W-os fűtőszállal szereltek.
A Gaggia Cubika aprócska bojlere, láthatóan egy külső fűtőelemmel (szemben a Classic/Baby kétoldali fűtésével). Véleményem szerint ez alul lett méretezve, nem nevezném ideálisnak.
Megjegyzés: Cubika-ból létezik több verzió, nem biztos, hogy ez mindre igaz. Ami nálam járt, abban 500W-os volt a fűtés.
Kigyűjtöttem pár kedveltebb presszógép adatait.
A másik nagyon gyakori gép a Gaggia Classic. Vigyázat, az űrméret OZ-ben van megadva, nem deciliter.
A fűtőelemek a bojler falán kívül találhatóak, nem belül a vízben. Ezért így csak a wattok alapján nehezen összehasonlítható ez a teljesítmény azokkal, amik közvetlenül a bojler belsejében kerültek elhelyezésre.
Nem mondom, hogy ez a megoldás rossz, mert vannak egyértelmű előnyei is, de más. A veszteséghő így SZERINTEM több, így ez a megoldás igényli is a magas teljesítményt.
Végül pedig a Lelit Anna. 2,2 dl-es bojler, amihez 1000w fűtőteljesítmény társul. Ezt tartom az optimális méretezés alsó határának. Bármi, ami ennél kisebb, komoly kompromisszumal jár.
Mivel rendelkezem egy ilyen géppel és elégedett vagyok vele, ezért kijelenthetem: ez még megfelelő.
| Gép | Bojler | Fűtés | Megjegyzés |
|---|---|---|---|
| Gaggia Cubika | aprócska bojler | 500W | alul lett méretezve |
| Gaggia Classic | űrméret OZ-ben | külső fűtőelemek | Classic/Baby kétoldali fűtésével |
| Lelit Anna | 2,2 dl | 1000w | optimális méretezés alsó határa |
Persze ezeken kívül is rengeteg jó vásár létezik, van lehetőség választani.
A fenti gépeknél vannak lényegesen rosszabb képességű modellek is szép számmal.
Mindenesetre a fenti összeállítás esetleg segíthet abban, mire is figyeljünk.
Elvárásaink is legyenek alacsonyabbak egy újonnan 25-30e Ft-os kávégéppel.
Alumínium bojler: előnyök és problémák
Szeretném körbejárni pár mondatban, miért nem preferálom az alumínium bojleres gépeket.
Az évek során elég sok háztartási presszógépet újítottam fel, javítottam meg, vagy csak tartottam karban. Mindenféle bojlerrel találkoztam már.
Volt köztük sok alu, pár rozsdamentes acél, de mostanában inkább a rézbojleres modellekre álltam rá.
Otthon, saját célra már régóta nem használok alubojlerrel szerelt gépet.
Az alumínium első blikkre akár jó bojler alap is lehetne. Kiválóan vezeti a hőt, ezért gyorsan felmelegíthető a kívánt hőfokra. Merev, olcsó és könnyű anyag.
Ipari megmunkálása is viszonylag egyszerű, így presszógépekhez olcsón állítható elő belőle bojler.
A trendek viszont ezt valamiért nem igazolják.
Ha megvizsgáljuk, hogy hány neves presszógép gyártó cég használja ma már az alumíniumot bojler alapanyagnak, akkor valamiért azt tapasztaljuk, hogy elfordultak tőle a gyártók.
Manapság még a Gaggia is, pedig ők aztán tényleg a kezdetek óta az alumíniumot választották, mégis a legújabb Classic modelljükben már acélbojlert alkalmaztak.
Akármilyen hátrányt is kezdek el boncolgatni a cikkben, ne legyenek illúzióink: a közös mozgatórugó a pénz, a gyártókat csak egyetlen dolog motiválja: minél többet keresni.
Az Alzheimer kórt kapcsolatba hozzák az alumíniummal.
Kutatók azt vették észre, hogy az Alzheimerben szenvedő betegek agyában a normálisnál magasabb az alumínium koncentrációja.
1960-ban végezték az első kutatásokat ezzel kapcsolatban, de a mai napig nincs meggyőző bizonyíték arról, hogy ténylegesen ez okozza magát a kórt, vagy ez csak egy másodlagos jelenség.
Mindenesetre többek között ennek is köszönhető, hogy az élelmiszeripar elfordult ettől az anyagtól.
Mi történik az alu bojlerekben?
Kevésbé használatos edények és evőeszközök alapanyagaként, mint a nyolcvanas években volt.
(Érdekesség: gondolom mindenki tudja, hogy a sörös doboz alapanyaga alumínium. Akkor ott hogyhogy nem okoz problémát? Nos, az internet szerint a gyártás során a sörös dobozok belső felszínét egy epoxy alapú felülettel vonják be.
Városi legenda, vagy sem, a Gaggia kiadott egy nyilatkozatot, miszerint méréseik szerint a csapvíznek, amit a kávégépbe töltünk, magasabb az alumínium tartalma, mint az eszpresszónak, amit ebből készítünk.
Vagyis a kávézacc egyfajta szűrőként funkcionál és visszatartja az alumínium jelentős részét.
Annak ellenére, hogy nem tudom ide becsatolni, mert égen-földön keresve sem találom most a neten, de pár évvel ezelőtt saját szememmel olvastam ezt az iratot egy angol nyelvű oldalon.
Én nehezen hiszem ezt el.
Nyilván a Gaggia nem hozakodhat elő olyan kutatási eredménnyel, hogy bizony károsak az alu bojlerrel szerelt gépeik.
Azért legyünk reálisak, ilyen eredményt senki nem várna… másrészt az én fejemben valahogy az a kép alakult ki, hogy molekula méretekről beszélünk, amit szerintem a kávézacc nem tud visszatartani.
Persze tévedhetek, de az a helyzet, hogy én magam erről nem tudok meggyőződni, így a kétség bennem marad.
Az oké, ha egy homokszem méretű darab leválik a bojlerből és véletlenül kijut a vízzel a fejre, akkor azt a zacc megfogja.
No de mi van ezekkel a homokszem méretű darabkákkal a gőzcsövön?
Akinek volt már alubojleres gépe, próbálta már azt, hogy egy fehér konyhai törlőpapírra rányitja a gőzcsapot?
Látható rajta valamilyen szennyeződés?
Én szoktam, és bizony nem mondhatom, hogy soha nem jön semmi nem odavaló.
Ezek a gőzzel távozó apró, homokszem méretű darabkák biztos jelei az alu korrodálódásának.
Ez a jelenség nem csak a Gaggia alu bojlereket érinti, de nem ám.
Sőt! A Gaggia alu bojlerei szerintem messze a legjobbak.
Én nem vitatkozom azzal, aki szerint az övé nem így néz ki, mert lágy vizet használ és odafigyel, stb…
Én csak azt tudom mondani: amiket én szétszedtem, azok között nagy arányban fordult elő, hogy a bojler falát láthatóan kikezdte valami.
Hasonlóan, mint ahogy a fenti sorozatban a legelső fotón szerepel.
Ha az alumínium tényleg kioldódik a vízbe és ennek vannak egészségtelen hatásai, akkor ezt szerintem csak fokozza az, hogy a bojler hevítve, melegítve van.
Sőt. Reggel bekapcsoljuk a gépet, készítünk egy presszókávét, majd kikapcsoljuk a gépet. A víz benn marad a bojlerben.
Másnap reggel újra bekapcsoljuk, az előző napi vizet újra felmelegítjük, majd abból készítünk kávét.
Oké, pumpálunk friss vizet is a bojlerbe, de az csak keveredik az előző napival, valójában nem a friss vízből csapoljuk az italt.
(Megjegyzés: azt ne gondoljátok, hogy rézbojler nem lehet undorító belül.
A Gaggia-nál van egy másik alu alkatrész is a fejben, a vízosztó elem. Én sajnos ezeken is szoktam látni, hogy szétmállott.
Mit értek ez alatt?
Vízkő, korrózió és felújítás
Egy jól karbantartott presszógépet ajánlott havonta vízkőmentesíteni.
Oké, ez természetesen használati gyakoriság függvénye is, de irányadásnak jó.
Egy rézbojleres gépet viszonylag kockázatmentesen vízkőmentesíthetek bármelyik kávégéphez készült vízkőoldóval.
Eddig sosem sikerült kárt okoznom vele.
Használhatok erősebb koncentrációban is ilyen vegyszereket, ha a vízkő mennyisége azt megköveteli.
Sőt, a felújítások során néha belefutok rusnyán vízköves cuccokba is, amit nem is elég beáztatni, néha fel kell tennem tűzhelyre forralni vízkőoldóban (ez a leghatékonyabb mód és ilyet KIZÁRÓLAG nyitott ablaknál szabad, különben életveszélyes).
A réz mindezt nagyon jól elviseli. Egy rézbojler gyakorlatilag örök darab.
Talán pont ez okozza, hogy rézbojlerből sokkal ritkábban találkozom olyannal, ami belül rossz állapotban van.
Leginkább a fűtőszálakra szokott lerakódni vízkő, ami lepattogzik a bojler aljába.
De itt mi most az alu bojlerekről beszélünk.
Ezeket sokkal kockázatosabb vízkőmentesíteni.
Nem mindegy mivel csináljuk, nem mindegy milyen erősségű oldattal, mennyi ideig stb…
Az alu olyan könnyen erodálódik, hogy közismerten TILOS Brita kancsós vizet (!) használni hozzá, mert korrozív a hatása az alubojler falára.
(Pedig ez „csak” víz.)
Ha már a Brita víz képes erre, akkor mit tesz vele a nem megfelelő vízkőoldás?
Mindjárt mutatok erre egy aktuális példát.
Jelenleg egy Euromax President típusú gépezetet javítgatok, ami egy kevésbé ismert, eredeti olasz gép.
Egy Iberital Challenge (vagy Imat LUX) darálóművel van összeépítve közös házba.
Olyasmi, mint a Lelit darálós gépe, vagy amit én is mutattam már itt a bologon a Salda Napoletana.
Viszont ez a gép érdekesen sokkal kisebb méretű. Amazokban a hellyel sokkal nagyvonalúbban bántak, itt nagyon passzent minden.
Vannak jó dolgai, és látok benne fantáziát.
Nos ebbe a gépbe eredetileg egy alubojler került beépítésre.
Azt tudnotok kell, hogy a gépen elég kevés kopás jellegű használati nyom van, pl. kapcsolók/gombok nincsenek felfényesedve és a darálókéseket sem kellett cserélnem.
Tehát maga a gép még nagyon sok használatot kibírt volna, de az alu bojler már megadta magát.
Az Euromax President feje. A felső szűrő alatti rész teljesen szétmállott.
A szűrőt a menet ugyan megtartja, de feladatát már nem képes ellátni.
Vélhetően itt a nem megfelelő vízkőoldózás okozhatta ezt a problémát.
Legalábbis remélem, mert olyan mértékben tűnt el az alumínium a fejről, hogy az már botrány.
Ez a hófehér cucc, ami nagyobb mennyiségben látható az aljában nem vízkő, hanem alumínium oxid, ami szintén káros az egészségre.
A bojler oldalán képződik nagy pamacsokban, aztán belehullik a bojler aljába. Kis krátereket hagyva maga után.
Nyilvánvalóan ezt a hibát nem lehet helyrehozni, itt csak a bojler cseréje jelenthetett megoldást.
Szerencsére egy másik használt és szintén elvarázsolt nevű („Latina Espresso”) gépben találtam egy megegyező méretű rézbojlert, amit egy az egyben átépítettem ide.
Minden furat és menet stimmelt hozzá.
Régebbi Gaggia gépek és a bojler állapota
Néhány gondolatom még a Gaggia tapasztalataimról, ami a témához kapcsolódik.
Azt vettem észre, hogy minél régebbi egy Gaggia, annál ritkábban fordul elő vele, hogy a bojler fala „megadja magát”.
Ugyanannak a modellnek a régebbi változataiban ritkábban láttam brutális hibákat.
Gondolok itt arra, hogy egy régi Gaggia Classic és egy újabb modell közül (alubojleresekről beszélünk) könnyen lehet, hogy a régebbi bojlere tovább bírja majd.
Baby Primo-ból eddig háromhoz volt szerencsém, mindhárom bojlere mentes volt ettől a hibától.
EVO-ból is szétszedtem párat, ezek pedig mind kritikán alul néztek ki belül.
A jelenség tehát valamelyest anyagfüggő is.
Talán ezért azt is kijelenthetem, hogy régebbi Gaggia gépek tulajdonosai nyugodtabbak lehetnek, sőt a szememben pont ezért egy régebbi Gaggia gép értéke akár magasabb is lehet, mint egy viszonylag fiatalé.
Az évek során változott a felhasznált alu minősége? Ma már köztudottan nagy az újrahasznosítás mértéke.
(Sörösdobozok, alufelnik stb újrahasznosítása.)
Azt nem tudom, hogy ez érinti-e az alubojler gyártósorokat, de nem tartom kizártnak.
Ami pedig újabb aggályokat vethet fel: vajon mennyire tiszta a bojlerhez használt alu?
Mit lehet tenni alubojleres gépnél?
Mi a teendő, ha egy alubojleres gépet kell felújítani és a fenti fotókhoz hasonlóan el van korrodálódva a belseje?
Ilyenkor nem használhatok erős vegyszereket, mert kárt tenne az aluban.
Leginkább egy Dremelt használok a belső tisztításra egy puhább kefével.
Volt már erről fotó itt a blogon.
Szép fényesre fel lehet polírozni belül, minden vízkövet és oxidot el lehet távolítani.
Ez elsőre oké, de hamar rájöttem arra, hogy itt nem fejeződik be a művelet.
Ebben az állapotban az alu nem stabil. Ha ilyenkor bevizezitek és félreteszitek, másnapra kivirágzik.
Fehér kis pamacsok jelennek meg rajta.
Erre akkor jöttem rá, mikor az első így összeszerelt gépet pár nap múlva szét kellett szednem a tömítés hibája miatt.
Nagy megelepésre, mikor szétnyitottam a bojlert, eléggé ótvar állapotok fogadtak belül, mintha penész lett volna benne.
Ezt elkerülendő a bojlert ebben az állapotban egy gyengébb vízkőoldós oldatba szoktam meríteni egy rövid ideig (5-10 perc).
Miért mégis jó választás a Gaggia?
A Gaggia gépekről eléggé sötét képet festettem a fenti cikkben.
Védelmükben szeretném elmondani, hogy a mai napig az egyik legjobb háztartási presszógépeknek tartom a Classic-ot és a Baby-t.
Nagyon kevés háztartási presszógép rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, amikkel a Gaggia-k.
58mm-es (vendéglátói szabvány) kar, háromjáratú szelep, magas fűtőteljesítmény, beállítható OPV stb.
Csak nagyon kevés presszógép éri el ezt a műszaki színvonalat és azok is sokkal magasabb áron kínálják ugyanezt.
Ezek miatt továbbra is kiváló vételnek tartom ezeket a gépeket, csak a bojler koncepciójukkal nem tudok azonosulni.
Megvizsgálni ezt az új koncepciót csak fotókról tudom, egyelőre nem volt szerencsém kipróbálni.
De nagyon az a gyanúm, hogy itt egy rettentő prózai okról van szó: az új bojler gyártási költsége alacsonyabb, mint az alumíniumé volt.
Ettől még lehet jó, a puding próbája az evés, szívesen tennék egy próbát vele.
Addig véleményt alkotni róla nem lenne korrekt.
Remélem, sikerült érzékeltetnem a bennem kialakult „alu-para”, negatív hozzáállásom okait.
Inkább legyen valamivel magasabb a bekerülési költség és válasszatok rézbelsős gépet.
Bialetti Moka Pot (Kotyogós) Használata: Kezdő Útmutató | Cofffriends
A megfelelő karos kávéfőző kiválasztása ugyanolyan lehet (ha nem bonyolultabb), mint egy automata gép kiválasztása.
Mire kell a leginkább odafigyelni? Mibe érdemes a legtöbb pénzt fektetni?
Igen, jól látja. A daráló minősége nagyobb hatással lehet az italra, mint maga a kávéfőző.
Ha egy karos kávéfőző mellett dönt, fontolja meg, hogy be e fektet egy minőségi darálóba.
A legtöbb karos kávéfőzőben, ellentétben az automatákkal, nincs beépített daráló.
Egyes márkák úgynevezett "all-in-one" kávéfőzőket kínálnak beépített darálóval.
Mit érdemes még figyelni a kávéfőzőn?
1. A megfelelő eszpresszóhoz precíz őrlésbeállítási skálára van szükség.
2. Feltétlenül kerülje a kerámia köves darálókat.
A rozsdamentes acélból vagy más fémből készült őrlőkövek pontosabbak és tartósabbak.
3. Főleg a világosabb, modernebb kávék esetében, a motor teljesítménye kulcsfontosságú lehet.
4. Az eszpresszó világában a legújabb trendek közé tartoznak az "egy adagos" darálók is.
Az aranyszabály szerint legalább annyit kell befektetni egy darálóba, mint egy kávéfőzőbe.
Az őrlés minősége nagyban befolyásolja, hogy a kávéfőző hogyan fogja kivonni a kávét, és ennek eredményeként milyen ízű lesz.
1. Minden karos kávéfőző alapja a bojler.
Ez az angol kifejezés olyan bojlerre vonatkozik, amely csak egy kamrából áll.
Az ilyen kávégépek legnagyobb hátránya az alacsonyabb hőstabilitás, valamint az, hogy nem tudnak egyszerre eszpresszót készíteni és tejet habosítani.
Az "egyetlen" bojler nem alkalmas a tejesitalok rajongóinak.
Egy másik angol kifejezés, amely egy nagyon népszerű bojlertípusra utal.
Az ilyen bojler gyakran nagyobb térfogatú és jobb hőstabilitású.
Az úgynevezett "kettős bojler" két teljesen különálló bojleren alapuló technológiát jelent.
A kettős kazán egyértelműen a legstabilabb és a legtöbb szabadságot kínáló alternatíva.
2. Ahogy a bojlereknél már említettük, a hőstabilitás és az extrakciós hőmérséklet szabályozása a kávéfőző egyik legfontosabb jellemzője.
Ha tudni szeretné, milyen hőmérsékleten főzi le az eszpresszóját, akkor jól jön az úgynevezett PID.
3. Egy olyan jelentéktelennek tűnő apróság, mint a portaszűrő átmérője, nagyban befolyásolhatja a kávéfőzővel kapcsolatos felhasználói élményt.
4. A kávéfőző szivattyúja felelős azért a nyomásért, amely alatt a forró víz a karba áramlik.
5. Maga a víz nagyon fontos, és ha olyan kávét szeretne inni, mintha az egy kávézóból származna, akkor tisztított vízre is szüksége lesz.
6. Minél mélyebbre merül az eszpresszó világában, annál mélyebben nyúl a zsebébe.
7. Végül, de nem utolsósorban, jöhet a kávé maga.