A „Fő a kávé” című kiállítás a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Elektrotechnikai Gyűjteményében mutatja be a kávézás történetét, a kávékészítés eszközeinek fejlődését és a magyar kávéházi kultúra emlékeit.
A budapesti tárlat technikatörténeti alapon közelíti meg a kávézás történetét: a kávé eredetétől és európai elterjedésétől a pesti kávéházakon át egészen a modern kávégépekig és napjaink kávézási szokásaiig vezet.
Hol található a magyar kávéfőző múzeum?
Helyszín: Elektrotechnikai Gyűjtemény, Budapest, 1075 Kazinczy utca 21.
Nyitvatartás: szerda, csütörtök, péntek és vasárnap 10-17 óráig, szombaton 10-19 óráig.
A kiállítás látogatható: 2026. március 4-től 2026. október 31-ig.
A Fő a kávé című kiállítás a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum rendezésében valósult meg. A Közlekedési Múzeum intézményének célja a Magyarországon eddig megrendezett legteljesebb kávétörténeti tárlat létrehozása volt.
Ehhez ideális helyszínnek bizonyult az Elektrotechnikai Gyűjtemény felújított kiállítótere a VII. kerületi Kazinczy utcában.
A kávé útja Etiópiától Európáig
A kiállítás a kávé eredettörténetével indít, ami egyébként egy jó kis történelemlecke is: bár néhányan vitatják, itt az etióp eredetről és a jemeni közvetítésről szóló forgatókönyv kapott helyet egy térképen.
A korai történeti részben az etióp kávébabokat rágcsáló emberektől és a jemeni közvetítés szerepétől jutunk el az első kávékészítő edényekig. Az 1915-ből származó dzsezvák - vagyis kávéfőző edények - szintén a kiállítás kronologikusan felépített anyagának részét képezik.
A kávétörténeti gyorstalpaló ugyan érdekes, de még érdekesebb, hogy hogy kerül ide Mikes Kelemen - Petőfin már meg sem lepődöm, a Pilvax az Pilvax.
A történelem során többször is megpróbálták korlátozni a kávéfogyasztást. 1511-ben Mekkában azért tiltották be a kávéivást, mert úgy gondolták, hogy a kávé alkalmas a radikális gondolatok ösztönzésére.
A 16. századi Itáliában pedig szó szerint az ördögtől való szokásnak tartották a kávézást egészen addig, míg maga a pápa, VIII. Kelemen is megkedvelte.
A legszigorúbb fellépés IV. Murád oszmán szultánhoz köthető, aki 1633-ban a kávé fogyasztását is halállal büntette.
A kiállítás Bécs 1683-as ostromától a virágzó pesti kávéházakon át napjaink legújabb kávézási szokásaiig kalauzolja a látogatót.
A kávé megérkezése Magyarországra
A magyarok kezdetben ódzkodtak a kávétól, mert túl törökösnek gondolták, már csak azért is, mert a török hódoltság időszakában a törökök kávéztak csak.
A külföldön tanuló diákok azonban később igényelték, hogy Pesten is kávézhassanak, ezt először örmény kávéárusoknál tehették meg.
Aztán hipp-hopp, sorra nyíltak a kávéházak, ahol nemcsak a márciusi ifjak kávéztak be alaposan, hanem a magyar irodalom egyéb nagyságai is Karinthytól Kosztolányin át Mándy Ivánig.
A forradalom kapcsán érdemes megemlíteni, hogy a kiállításon azt is megtudjuk: az 1848-49-es szabadságharc bukása után a Pilvaxot a neki helyet adó utcáról Kaffe Herrengasséra kellett átkeresztelni.
A magyar elnevezésben Úri utca, mai nevén Petőfi Sándor utca szerepelt, eredetileg ugyanis itt volt a legendás kávéház.
Mit jelentett régen a kávéház?
A kiállításból is kiderül, hogy a kávéház nem feltétlenül az a kávéház, amit ma kávéháznak gondolhatnánk.
Ahhoz, hogy valamit így lehessen hívni, szükséges volt legalább két biliárdasztal, élő zene, ételek, italok, no meg kávé is.
A többi nélkül az üzlet legfeljebb kávékimérésként működhetett.
Ez a történeti háttér segít megérteni, miért jelentett a kávéház sokkal többet egyszerű vendéglátóhelynél. A kávéház egyszerre volt találkozóhely, kulturális tér, munkahely, újságolvasó hely és társadalmi fórum.
„A mi nemzedékünknek a presszó jut”, olvasható egy Tamás Gáspár Miklós-idézet a kávégépek között.
És tényleg, a nála fiatalabbaknak még az sem: nemcsak a nagy kávéházak tűntek el visszahozhatatlanul Budapestről, hanem ez az életérzés is.
A kiállított kávéfőzők és kávékészítő eszközök
Kezdetben volt a fazék, majd a dzsezva.
Nem elektromechanikai csoda a Pilvax kávépörkölő eszköze sem, ami egy irdatlan teatojásra hasonlít, és nyílt tűzön pörkölték benne a kávét.
A kiállításon különböző pesti kávéházakból származó csészék sora is látható, nem is beszélve arról a tömörfa asztalról, ami egy századfordulós asztal.
Vannak még hamutálak, kanalak és kávészsákok is.
A kiállítás látogatói több tucat kávégép és műtárgy között, korhűen berendezett terekben ismerhetik meg a kávékészítés történetét.
| Kiállított tárgy vagy gép | Jellemző |
|---|---|
| Fazék | A kávékészítés egyik legegyszerűbb korai eszköze |
| Dzs ezva | Kávéfőző edény, 1915-ből származó példányokkal |
| Pilvax kávépörkölő eszköze | Nyílt tűzön használt, teatojásra hasonlító eszköz |
| La Pavoni Omega | 1913-as olasz presszógép |
| Faema E61 | 1961-es professzionális kávéfőző |
| Budapest BPR-18 | Magyar kávéfőző, a Mézes Mackóból |
| Star SR-1-F | Magyar gyártású egykaros, dugattyús kávéfőző |
| Mocca-2 | Kádár János egyik vadászházából származó kávégép |
| Sanremo Café Racer | Profi kávéfőző profi baristáknak |
La Pavoni Omega: egy évszázados olasz presszógép
A későbbiekben, a bejárattól távolabb már inkább az jut az ember eszébe, hogy milyen hangja lehetett az 1913-as olasz La Pavoni Omega presszógépnek.
A gép pont úgy néz ki, mint egy jelentősebb szent ereklyetartója, van vagy egy méter magas és tippre úgy száz kiló.
Sas is van rajta, de természetesen otthonra is kéne.
A La Pavoni Omega jól mutatja, hogy a korai presszógépek nem pusztán használati tárgyak voltak, hanem látványos, nagy méretű és technikailag összetett berendezések.
Faema E61 és a modern eszpresszó-technika
Angelo Moriondo első, 1885-ös presszógépe után - ez nem látható, de az előbb említett 1913-as Omega se kutya - egymást követik azok a gépcsodák, amik nélkül ugyan lehet élni, de nem érdemes.
A Faema E61 1961-es.
Egy 1964-ben gyártott, működőképes Faema E61-es kávéfőző nagyjából négyezer euróba kerül.
Elfoglalja a fél konyhát, bele kell kötni a vizet, de akinek nem kellene, annak vagy nincs ízlése, vagy nem szereti a kávét, vagy mindkettő.
A modern presszógép működésének egyik fontos eleme a 9 baros nyomás. Az ilyen kávéfőző még viszonylag egyszerűnek tűnhet, valójában azonban több alkatrészből áll, mint ameddig egy laikus el tud számolni: szelepek, fúvókák és tömítések dolgoznak együtt.
Magyar kávégépek: Budapest BPR-18, Star és Mocca
A Budapest BPR-18 például kiválóan fest, és csak dob a fényén, hogy a Mézes Mackóból származik.
A magyar gyártású egykaros, dugattyús Star SR-1-F szintén a kiállított gépek között szerepel.
A magyar kávéfőzők között kiállított Mocca-2 egyenesen Kádár János egyik vadászházából származik.
Kádár kávégépe, a Mocca 2. Ez a kiállítás legérdekesebb része: a hétköznapok és a magyar kávégépek, amilyeneket az ember akár láthatott is még.
A Mocca-2 története jól összeköthető azzal, hogy a titkosszolgálatok annyira jó helyszínnek tartották a presszókat, hogy még az ügynökök kiképzésére szolgáló filmben is kiemelték őket.
A teremben egy film is megy egy jelentésről.
A Bialetti Brikka és a kotyogós kávéfőző
A kotyogós csinos darab, azért nem lehet elektromechanikai csodának nevezni, pláne azért, mert nem is az.
A Brikkáról azt lehet tudni, hogy egy sima kotyogós kávéfőző egy olyan alkatrésszel, nyomásfokozó szeleppel, amit hivatalosan arra találtak ki, hogy az alacsonyabb nyomás ellenére imitálja az espresso tetején keletkező cremát.
A Bialetti Brikka egy egyszerűbb kávéfőzőnél összetettebb megoldást kínál, miközben továbbra is a kotyogós kávéfőzők működési elvére épül.
A kiállítás a hétköznapi kávéfőzés eszközeit is beemeli a technikatörténeti bemutatóba, így a látogató nemcsak múzeumi ritkaságokkal, hanem ismerős otthoni tárgytípusokkal is találkozik.
Faema E61 vagy Bialetti Brikka?
A kávéfőzők fejlődése jól érzékelteti, milyen hosszú utat tett meg a kávékészítés a fazéktól a professzionális eszpresszógépekig.
A Bialetti Brikka egyszerű, otthon használható eszköz, míg a Faema E61 nagy méretű, vízbekötést igénylő, professzionális gép.
A Sanremo Café Racer gyártása 2015-ben indult, és profi kávéfőző profi baristáknak, 3,7 és 7 millió forint közötti árral, modelltől függően.
A technikai fejlődéssel függ össze az újhullámos kávék megjelenése is, hiszen ízgazdagságukat a kellően fejlett technika teszi lehetővé.
Kiállítási hangulat: kávéházi zajok és illatok
A háttérzaj egy nyugodalmas kávéházat idéz: gurulnak a babok, csilingelnek a kanalak, és mivel a kasszánál az időszakos kiállítás idején az MTRM Roast kávéit is kóstolhatjuk, néha megszólal a kávégép is.
Ez kissé furán hat, amikor az ember még csak a kávébabot rágcsáló etiópoknál tart a kronologikusan felépített kiállításban, de a kávéillat kárpótol a hangért.
A kiállítás egyik erőssége, hogy nem pusztán vitrinekben elhelyezett tárgyakból áll. Hangfelvételek, ikonikus filmrészletek, anekdoták, játékok és interaktív elemek segítségével mutatja be a kávézáshoz kapcsolódó szerepeket és életformákat.
A látogatók kávéárusok, kereskedők, rikkancsok, irodalmárok és modern baristák szerepét is kipróbálhatják.
Irodalom, zene és kávéházi emlékezet
Mire idáig jutottam a boomerkedésben, és meghallgattam, hogy mit gondol Cseh Tamás, Mikes Kelemen és Karinthy a kávéról, a végére is értem a kiállításnak.
A Pilvax emléke a magyar irodalomhoz és az 1848-49-es szabadságharchoz kapcsolja a kávéházi kultúrát.
A későbbi korszakokat Karinthy, Kosztolányi és Mándy Iván neve is gazdagítja.
A kiállítás a kávét nem kizárólag italnak, hanem társadalmi, kulturális és technikatörténeti jelenségnek tekinti.
Interaktív programok és kísérőesemények
A világ második leggyakrabban fogyasztott italához kapcsolódó programok sorát a „Ziccerben a zacc” című nyitóhétvége kezdi.
Március 15-én az „Így kávéztak ők” című esemény következik.
A március végi Kávébár Bazár megrendezését követően Szuna Noémi, a „Csészével a világ körül” című könyv szerzője havi rendszerességgel és szakmai támogatóként is csatlakozik a „Fő a kávé” kiállításhoz.
A programok között pódiumbeszélgetések, tárlatvezetések és nyári szabadtéri események is szerepelnek.
A meghívott vendégek között ott volt Saly Noémi művelődéstörténész, a kávéháztörténet Kodály Zoltánja.
Mellette állt az eszperantista dandártábornok, Farkas Bertalan, az első magyar űrhajós.
A szokatlan párosításokra érzékenyítve pedig mi sem természetesebb, mint hogy a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum egyik partnerintézménye a Nemzeti Cirkuszművészeti Központ.
Ennek jegyében lépett fel a megnyitón Samir Abbasov azerbajdzsáni származású artista, kristály-egyensúlyozó művész, aki ezúttal az üvegpoharak mellett stílszerűen kávéscsészéket is használt káprázatos mutatványaihoz.
A kiállítás műszaki előkészítése
A kiállítás helyszínének műszaki előkészítését a Market Csoport két leányvállalata, a Market Épületszerviz Kft. és a Vilati Szerelő Zrt. végezte.
A kivitelezési munkálatok 2025 októberének elején kezdődtek, és november elejére fejeződtek be.
A projekt során elsősorban épületszerkezeti és villanyszerelési munkák valósultak meg a költségvetési kiírásban meghatározott műszaki tartalom alapján.
A kivitelezés bontási munkákkal indult: elbontásra kerültek a meglévő téglafalak, valamint a PVC és laminált padlóburkolatok.
Ezzel párhuzamosan megszüntettük a használaton kívüli elektromos szerelvényeket és lámpatesteket, valamint a már nem működő gépészeti csővezetékeket.
A bontásokat követően a szükséges helyeken vakolatjavítás történt, majd a meglévő beton aljzatra műgyanta padlóburkolat került.
A falfelületeken csak a szükséges mértékű felület-előkészítés történt: a teljes felület legfeljebb mintegy 30%-án végeztünk csiszolást és glettelést.
A mennyezetek festése szintén csak két helyiségben valósult meg: a moziszobában kék, míg a korai eszpresszó tematikájú térben sárga színben.
A tér funkcionális kialakításához több szerkezeti módosítás is kapcsolódott.
A meglévő falnyílásokat gipszkarton szerkezettel szűkítettük, amelyeket a meglévő acélszerkezethez rögzítettünk.
A világítási rendszer átalakítása során meglévő lámpatestekből mennyezeti sínes lámpatest-rendszer került kialakításra, emellett lábazati parapet csatornát helyeztünk el az elektromos csatlakozási pontok biztosítására.
A kivitelezés során a hangsúly elsősorban a tér műszaki előkészítésén volt: olyan háttérinfrastruktúra kialakításán, amely stabil alapot biztosít a kiállítás installációi számára.
A munkálatok idején átlagosan négy fő a Market Épületszerviz Kft., valamint 2-4 fő a Vilati Szerelő Zrt. részéről vett részt a kivitelezésben.
Kávékóstolás a kiállítás végén
Épp igazolva éreztem volna magam, hogy hát tessék, tulajdonképpen az történt, hogy az ember a kávét és a fazekat annyira túlbonyolította, hogy még egy viszonylag egyszerű, 9 baros nyomású kávéfőző is több alkatrészből áll, mint ameddig el tudok számolni, amikor a kijáratnál, a Kandó-féle 50 periódusú fázisváltós rendszer árnyékában megkínáltak egy kávéval.
A kiállítás idején a látogatók az MTRM Roast kávéit is megkóstolhatják.
A „kávé mindig valaminek a kezdete”.
A kiállítótér nem nagy, de elég sok minden van benne.
A „Fő a kávé” ezért azoknak is érdekes lehet, akik a kávéházi kultúra története, a magyar ipartörténet, a retró használati tárgyak vagy a modern kávétechnológia iránt érdeklődnek.