Az orosz teafőző, vagy más néven samovár, nem csupán egy eszköz a tea elkészítésére - hanem egy kultikus tárgy, amely az orosz vendégszeretet, a melegség és az összetartozás szimbóluma.
Az orosz teázás (csajepityije, чаепитие) alapja a szamovár (самовар) és a teaeszencia (zavarka, заварка). A szamovár körül összegyűlni annyit jelent, mint megállni egy pillanatra, megosztani egy történetet, egy nevetést vagy egy csendes pillanatot.
Mit jelent a szamovár neve?
A „samovár” szó oroszul annyit jelent, mint „önmagát forraló” - és pontosan ez a lényege: az eszköz saját hőforrás segítségével forralja a vizet, miközben egy kis edényben (a zavarka) koncentrált tealevet készít.
A neve az orosz cамо- (szam-: maga) és вар- (var: főz) szóképzés.
Napjainkban elsősorban mint orosz teafőző eszközt ismerik.
A szamovár, a hagyományos orosz teafőző, használatánál mérlegelendő tényezők közé tartozik a tartálykapacitás és a melegítés időtartama.
A szamovár története
Az orosz teafőző több mint három évszázados múltra tekint vissza.
A szamovár Közép-Ázsiából egyes források szerint Kínából került az Orosz Birodalomba.
Eredetileg nem kizárólag teavíz forralására használták, hanem mint fával, vagy faszénnel fűtött forróvíztároló funkcionált.
A szamovár, ez a bámulatos orosz találmány, nem csupán egy egyszerű teafőző.
Az eredete az orosz tájakra nyúlik vissza, valahol a 18. század környékén tűnt fel.
Valószínűleg egy tulai fegyverkovács találmánya a szamovár („magától főző”, az európaiak teamasinának is nevezték), amely a házak dísze volt; ma már általában csak a vitrin tetején láthatjuk.
A XVIII. században a tulai kézművesek tökéletesítették a formáját, és hamarosan az orosz háztartások központi elemévé vált.
Az első, feljegyzésekben dokumentált szamovárkészítő üzemet Fjodor Liszicin tulaj fegyvermester alapította 1778-ban.
Az üzem 1803-ban már 26 alkalmazottal dolgozott.
A 19. század végén főleg Oroszország közép-ázsiai területén megjelentek a petróleum fűtésű szamovárok, majd a 20.
Szemet gyönyörködtetően kidolgozva, mindenféle anyagból készültek, mint például réz vagy bronz.
Bronzból vagy sárgarézből készült, de a legdrágábbak ezüstből.
Eredetileg bronzból, sárga- vagy vörösrézből készül, közepén egy cső megy végig, ebben ég a faszén, az alsó része egy urna, amelyből a felforralt vizet egy csapon engedik ki.
A szamovár felépítése és működése
A szamovár nem teafőző, hanem vízforraló.
A szamovár középpontjában egy alul-felül nyitott cső, vagyis bádoghenger halad végig.
Közepén egy alul-felül nyitott cső (bádoghenger) megy végig: az alul égő faszén felmelegíti az edényben a vizet, amit aztán egy csapon át lehet kiengedni.
Az alján lévő rácsra helyezték a tüzelőanyagot.
A belső cső kéményben végződik, amire rá lehet ültetni a teáskannát.
A belső cső kéményben végződik, amire régen rátették a teáskannát melegedni, miután elkészült benne a teaeszencia.
A felforralt vizet egy csapon keresztül engedik ki.
A szamovár ugyanis nem teafőző, hanem vízforraló.
A „samovár” szó oroszul annyit jelent, mint „önmagát forraló” - és pontosan ez a lényege: az eszköz saját hőforrás segítségével forralja a vizet, miközben egy kis edényben (a zavarka) koncentrált tealevet készít.
A szamovárban kizárólag a vizet forralták és tartották melegen egész nap.
A szamovár tetején helyezték el a zavarkát, amely egy hosszan áztatott, korábban elkészített tea esszencia volt.
A hagyományos szamovár működése
- Először megtöltjük a tartályt.
- Az alján lévő rácsra helyezték a tüzelőanyagot.
- Az alul égő faszén felmelegíti az edényben a vizet.
- A felforralt vizet a szamovár csapján keresztül engedik ki.
- A belső cső kéményben végződik, amire rá lehet ültetni a teáskannát.
A szamovárak jellemzően fával vagy szénnel mennek, míg a modern teafőzők árammal működnek.
Mi a zavarka?
A zavarka egy hosszan áztatott, korábban elkészített tea esszencia volt.
A „samovár” szó oroszul annyit jelent, mint „önmagát forraló” - és pontosan ez a lényege: az eszköz saját hőforrás segítségével forralja a vizet, miközben egy kis edényben (a zavarka) koncentrált tealevet készít.
A tealevelet egy külön kannába, a csajnyikba teszik, a szamovárból kevés forró vízzel felöntik, ez a teaeszencia (zavarka, sűrítmény), amit aztán a poharakban ízlés szerint hígítanak a szamovárból nyert, forró vízzel.
A sűrítményt porcelán kannában egész nap melegen tartották, hogy a tea bármikor elkészíthető legyen.
Ebből az esszenciából öntöttek a csészébe keveset, amelyre higításképpen a forró víz került.
Teázáskor először ebből, a szamovár tetején elhelyezett kis kannából öntenek egy-két ujjnyi teasűrítményt a fém pohártartóban elhelyezett üvegpohárba és ezt eresztik fel forróvízzel a szamovárból.
Hogyan készül a tea szamovárral?
A tealevelet teáskannába (csajnyik, заварной чайник) teszik, a szamovár ugyanis nem teafőző, hanem vízforraló.
Teáskanna, amelyet előre megmelegítünk.
Forró vizet öntünk rá a szamovárból, és körülbelül öt percig állni hagyjuk.
A teaeszenciát a csészékbe töltjük, és forró vízzel felhígítjuk.
A tealeveleket forrázzák 3-6 szegfűszeggel, kevés fahéjjal, reszelt narancs- vagy citromhéjjal.
A teáskannát letakarták, majd fedéllel, amelyet fa- illetve porcelán babával díszítettek.
A hagyományos elkészítés lépései
- A szamovárt megtöltjük vízzel.
- A teáskannát előre megmelegítjük.
- A tealevelet a teáskannába tesszük.
- Forró vizet öntünk rá a szamovárból.
- Körülbelül öt percig állni hagyjuk.
- A kész teaeszenciából keveset a pohárba töltünk.
- A teát forró vízzel ízlés szerint felhígítjuk.
A sűrítményt porcelán kannában egész nap melegen tartották, hogy a tea bármikor elkészíthető legyen.
A teaivás edényei
Az orosz teázás (csajepityije, чаепитие) alapja a szamovár (самовар) és a teaeszencia (zavarka, заварка).
A teát üvegpohárból (sztakan, стакан) isszák, amelyet füles, fém pohártartó (podsztakannyik, подстаканник) foglal be.
A teát üvegpohárból isszák, amelyet füles, fém pohártartó foglal be.
A szamovár része a poddon, amely általában négyzet alakú talapzat négy lábbal.
A tealevelet teáskannába, vagyis csajnyikba teszik.
Egy porcelán vagy fayance teáskanna, amelyet előre megmelegítünk.
A fedél tetején gyakran díszes baba található, amely letakarja és díszíti a tárgyat.
A tea és a szamovár oroszországi elterjedése
Oroszország a teával a 16. század közepén egy kozák (katonai) diplomáciai küldöttség révén ismerkedett meg Kínában.
A teával 1638-ban ismerkedtek meg a mongolok révén.
1638-ban Sztrakov orosz nagykövet Ubra kánnál járt.
Altyn kán, a mongol uralkodó I. Miklós cárnak ajándékba küldött Vaszilij Sztarkov cári követ által egy láda, kb 65-70 kilogramm teát.
A mongol uralkodótól kétszáz csomag teafüvet kapott, és először azt sem tudta, elfogadja-e az ismeretlen ajándékot.
Sztarkov elutasította az első ránézésre haszontalannak tűnő száraz növényi darabokat, de a mongol kán kitartóan erősködött.
Engedett a mongolok szíves unszolásának.
Sőt meg is ízleltették vele.
A cárnak, aki az ajándékot elfogadta.
Megkedvelték az új italt, és megindították a teakereskedelmet.
Megindították a teakereskedelmet is, melynek központja Nyizenij-Novgorod lett.
Az oroszok a mongoloknak köszönhetően ismerkedtek meg a teával.
A mongolok közvetítésével a kínaiaktól vették át, s így a neve náluk is csáj lett.
A tea hamarosan országszerte, palotákban és kunyhókban egyaránt a mindennapi élet részévé vált.
Az orosz teázás elképzelhetetlen nélküle.
A kínai-orosz teaút és a karavánkereskedelem
1679-ben Oroszország és Kína között létrejött egy kereskedelmi egyezmény, amelynek értelmében Kínából karavánokon, és részben a Selyem utak segítségével állat szőrökért cserébe tea érkezik a birodalomba.
1689. augusztus 27-én Kangxi kínai császár nevében Songgotu és I. Péter és V. Iván cárok nevében Fjodor Golovin aláírta a Nerchinszki egyezményt, az első megállapodást a Qing Kínai Birodalom és a cári Oroszország között.
Ez az egyezmény nyitotta meg a szabad kereskedelmet a két birodalom között és hozta létre az újabb kereskedelmi útvonalakat, a híres Tea Utat.
A kínai-orosz Teás Út vagy másképp Szibériai út (Сибирский тракт), Moszkvai út (Московский тракт) vagy a Nagy Út (Большой тракт) hagyományosan az Oroszország európai részét Szibériával és Kínával összekötő úthálózat neve.
Az útvonal építését egy cári dekrétum határozta meg és csak a 19. században készült el végleges formájában.
A Szibériai utat nevezték el Teás Útnak a rajta szállított nagy mennyiségű kínai tea végett.
A tea szállítása több mint egy évig tartott.
Az út azonban nemcsak a mostoha természeti körülmények, hanem az útonállók, szervezett bandák miatt is viszontagságos volt.
A szállítmányt gondosan papírba, bambuszlevélbe és nádburkolatba csomagolták.
Ezután cin- vagy faládába kerültek.
Nemeztakaróba csomagolták, majd jól lekötözték.
A teát karavánokkal vagy szánokon szállították.
A hosszú tárolás azonban jót tett a teának, a dobozokban tovább ért a szállítmány.
A déli és a szárazföldi útvonal összehasonlítása
Az Odesszán keresztül haladó déli, részben vízi útvonal rövidebb volt ugyan, de a tengeri sós levegő a teát nagyban károsította.
Kedvezőtlenül hatott a sós, párás tengeri levegő, valamint a hajókon uralkodó kátrányszag.
A szárazföldön szállított áru sokkal ízletesebb volt az angol hajókon érkezőnél, mivel a tengeri pára és a hajókon terjengő kátrányszag ártott a zamatnak.
Az orosz tea connoisseur-ök Szentpéterváron és Moszkvában a mongol-szibériai útvonal jéghideg klímájának tudták be, hogy a hagyományosan wokban sütött kínai tea pörkölt íze az utazás alatt meglágyult, lekerekedett.
A karavántea összetétele
Ki ne ismerné az orosz szamovárok alapanyagát, a zavarka hozzávalóját, az orosz teakeveréket?
Azt már kevesen tudják, hogy nem egy fajta teából áll, hanem ez a tea is hosszú kísérletek, kóstolások eredménye.
A teakeverékek tartalmaznak kaukázusi ültetvényekről származó leveleket, kis ceyloni és assami teát is ugyanúgy, mint évszázadok óta a szamovár tetején melegen pihenő zavarkában, amelyhez a híres eszközből öntötték hozzá a meleg vizet.
Az orosz karaván tea hagyományosan oolong, keemun és lapsang souchong teák keveréke volt.
A legutóbbi időkben a füstös ízű lapsang souchong helyett Assamból származó tea kerül már az orosz keverékbe.
A tea formája elsődlegesen tégla volt, mert az oxidált tealevél nagy térfogatát a könnyebb szállíthatóság végett minimalizálni kellett.
A tömörített tea téglák egyúttal fizetőeszközként is funkcionáltak.
A legenda szerint a kínai tealevelekből préselt tea téglák füstös íze a tevekaravánok pihenőhelyein meggyújtott tüzek füstjétől származik, amelyeket a Szibériai Út számtalan megállóhelyén gyújtottak a sztyeppén.
A tea kereskedelmi jelentősége
Az oroszok kedvelt, mézből készített, fűszeres, forró szbityenyjét hamar felváltotta az új ital, és az ország hamarosan Európát is ellátta az úgynevezett karavánteával.
Hamarosan rájöttek, hogy az milyen jó üzlet, így Európába is kezdtek szállítani.
Az orosz vagy karavántea meghódította a nyugati világot is.
A háborúk idején a tengeri zárlat miatt jelentősége még inkább fokozódott.
A XVIII. században már virágzott a teakereskedelem: az üzletemberek szibériai prémeket cseréltek porcelánra, selyemre és gondosan papírba, bambuszlevelekbe csomagolt, lekötözött teára.
Az orosz kereskedők nemcsak hazájukat látták el teával.
Prémeket cseréltek selyemre, porcelánra és teára.
Nyizsnij Novgorodban minden évben július 5-től augusztus 25-ig teavásárt rendeztek.
A teákat szakértő szemmel vizsgálták, megkóstolták, minőség szerint szortírozták.
A tea akár Berlinig is eljuthatott.
Az orosz tea minőségét szavatolta, hogy a kereskedelem állami felügyelet alatt állt.
Az akkori legnagyobb vállalkozás Alekszej Gubkiné volt, aki vállalkozásáért a kormánytól a Szent Vlagyimir-rend harmadik fokozatát is megkapta.
Gubkin vállalkozását unokái vitték tovább.
A teaexport fontosabb adata
| Év vagy időszak | Esemény vagy adat |
|---|---|
| 1638 | Az oroszok a mongolok révén megismerkedtek a teával. |
| 1679 | Oroszország és Kína között kereskedelmi egyezmény jött létre. |
| 1689. augusztus 27. | Aláírták a Nerchinszki egyezményt. |
| 1915 | Kína csak Szibériába 70 297 tonna teát exportált. |
| 1915 | Ez a teljes kínai kivitel 65 %-át jelentette. |
| 1980 | A Szovjetunió teatermelésének 95 százalékát Grúzia adta. |
1915-ben Kína csak Szibériába 70 297 tonna teát exportált, amely a teljes kínai kivitel 65 %-át jelentette.
Oroszországi teaültetvények
Magában Oroszországban is termeltek teát.
A kormány külön intézkedéseket bocsátott ki a tea meghonosítása érdekében.
Az első kísérleteket a Krím-félszigeten végezték, de kezdetben nem sok sikerrel.
A Kaukázus térségében fordultak első ízben termőre a teaültetvények.
A termesztés Grúziában is elterjedt.
Az első világháborúban az orosz teaültetvények nagyrészt elpusztultak, a húszas évektől azonban ismét fellendült a termelés Grúziában.
A Szovjetunió teatermelésének 95 százalékát Grúzia adta 1980-ban.
A szamovár mint társadalmi szertartás
A teázás Oroszországban nem csupán egy napi rutin, hanem egy társadalmi szertartás volt.
A samovár körül gyűlt össze a család, a barátok, és minden csésze tea egy újabb beszélgetést hozott.
Ahogy a szamovár füstölgött, nem csak őrületes teákat készített, de bevonult a napi rutinba, egyenesen szertartássá nőtte ki magát.
Ilyenkor az egész család összegyűlt: leültek, teázgattak, beszélgettek, és összekapcsolódtak.
Az orosz tea nem csupán egy forró ital: kapcsolat az emberek között.
Az orosz teafőző nem csupán egy tárgy, hanem egy életérzés.
Az orosz teázás egy olyan élmény, amit kár kihagyni!
A samovár körül a család és a baráti beszélgetések állnak: a forró tea, a fém enyhe zizegése és az illat, amely betölti a szobát, egyedülálló hangulatot teremt.
A szamovár nem csak egy átlagos teafőző.
Képzeld el, hogy egy családi összejövetelen a közösség szíveként működik.
Mikor összegyűlnek a szeretteink, ennek az eszköznek az egyszerű varázsa mindenkit összekovácsol.
A szamovár használata több, mint teafőzés; ez már-már egy valódi esemény.
Miközben a szamovárt körbeülik, remek alkalom adódik mesélésre és beszélgetésre.
Az orosz teázás, a csajepityije a legutóbbi időkig szertartás volt.
A szamovár mint státuszszimbólum és lakásdísz
Ezek a tárgyak tükrözték a család vagyoni helyzetét, egyfajta státuszszimbólumként álltak a vendégváró szobában, külön asztalon.
Még a legszegényebb családok is vettek szamovárt, amely nagy értéket képviselt.
A szamovár a házak dísze volt.
Manapság minden antikváriumban tucatjával állnak a turistáknak szánt régi, megkopott és újabb, nagyon díszes darabok.
Az orosz teafőző nem csupán egy tárgy, hanem egy életérzés.
Aki samovárt vásárol, egy darabot hoz az orosz kultúrából az otthonába.
Gondoltad volna, hogy egy jól megválasztott szamovár nem csak teát főz, hanem a nappaliba is viszi a hangulatot?
Ezek nem csak hogy pillanatok alatt felforrósítják a vizet, de még a lakás látványát is feldobják.
Gondolj bele: egy ilyen darab a konyhában vagy a nappaliban mindig stílusos.
A szamovárok formái és anyagai
A szamovárok sokféle méretben kerültek forgalomba, a több tízliterestől a néhány deciliteres úti szamovárig.
Formájuk különböző lehet, például gömb vagy kocka, bár a „tipikus” a körte alakú.
Szinte mindegyik növényi díszítésű, egyszerű vagy cifrább csappal.
Sárgarézből, tombakból, de az előkelőbbek részére ezüstből is készítették.
Kollekciónkban a klasszikus réz és öntöttvas samovár mellett megtalálhatók a porcelánból készült díszmodellek és a modern elektromos változatok is, amelyek a hagyományos formát ötvözik a mai technológiával.
A Théières du Monde válogatott kollekciójában olyan darabokat találsz, amelyeket orosz és keleti kézművesek alkottak, a legjobb anyagokból - réz, porcelán, rozsdamentes acél vagy zománcozott acél felhasználásával.
Hagyományos vagy elektromos szamovár?
Manapság a szamovár az orosz teázás örök jelképe, de a technika rohamléptekben fejlődik, így már modern verziók is akadnak, például az elektromos teafőzők.
Az elektromos szamovár lehet a legjobb barátod, ha gyors, finom teára vágysz.
Itt aztán nincs cicó, ezek a gépek villámgyorsan elérik a kellemesen gőzölgő állapotot.
Nem kell órákat várnod a teádra.
Az elektromos szamovár egyszerű kezelhetőségével nem lehet gond.
Egy gombnyomás, és máris úton van a forró víz!
Ha elektromos a szamovár, csatlakoztassuk a konnektorba.
Az elektromos teafőző előnye, hogy nem kell vesződni a tűzrakással, és szinte azonnal készen van a forró ital.
A modern teafőzők tele vannak extrákkal, mint a hőmérséklet-szabályozás, automatikus kikapcsolás, sőt, időzítő is van rajtuk.
Ezek a funkciók nagyon megkönnyítik az életünket.
Legyen szó teáról vagy egy gyors espresso alapjáról, az elektromos szamovár képes kiszolgálni minden italkedvelőt.
Ezek a szamovárok pillanatok alatt szétszedhetők.
Sokan közülük még mosogatógép-biztosak is, ami egy szuper extra!
A jó hőszigetelésnek köszönhetően az elektromos szamovár a pénztárcánkat is óvja.
Spóroljunk árammal, hogy a környezet is hálás legyen.
A két típus főbb jellemzői
| Szempont | Hagyományos szamovár | Elektromos szamovár |
|---|---|---|
| Fűtés | Fa vagy faszén | Áram |
| Használat | Tűzrakást igényel | Egy gombnyomással indítható |
| Melegítési idő | A tartálymérettől és az üzemanyagtól függ | Szinte azonnal készen van a forró ital |
| Funkciók | Hagyományos felépítés és működés | Hőmérséklet-szabályozás, automatikus kikapcsolás, időzítő |
| Tisztítás | A réz- vagy antik darabok több odafigyelést igényelhetnek | Pillanatok alatt szétszedhetők, sok modell mosogatógép-biztos |
Ha van egy nagyobb családi összejövetel vagy vendégeskedés, akkor egy szamovár szuper választás, mivel nagy mennyiségű tea főzésére van kitalálva.
Mindebből az derül ki, hogy minden azon múlik: hagyományos tea varázsra vagy a gyors, modern főzési módszerek kényelmére vágyunk.
Hogyan válasszunk szamovárt?
Ha fejest ugrunk a szamovárok világába, jó tudni, melyik típus mit tud.
A válasz egyszerű: szeretnénk, ha passzolna a konyhánk stílusához, és mellé szemet gyönyörködtetően mutatna az asztalon is.
A szamovárok különféle tartályméretekkel rendelkeznek, ami meghatározza a felönthető tea mennyiségét.
Vásárlásnál vegyük figyelembe a családunk méretét és a teázási szokásainkat.
A melegítési idő is fontos szerepet játszhat.
Ez az idő attól függ, mekkora a tartály és milyen üzemanyaggal dolgozik.
Ha gyorsan akarjuk forrón érezni a teánkat, talán oda kell figyelnünk, mennyi ideig tart megtölteni és felmelegíteni a szamovárt.
Fontos, hogy autentikus gyártótól származó modellt válassz.
A klasszikus réz és öntöttvas samovár mellett megtalálhatók a porcelánból készült díszmodellek és a modern elektromos változatok is.
A különleges, kézműves szamovárok ára az egekben lehet.
Ízesítés és fogyasztási szokások
Az orosz teát elkészítésekor gyakran ízesítik cukorral, fahéjjal, szegfűszeggel, citrommal, naranccsal és narancs levével vagy tejjel.
A teát ma is cukorral, citrommal, vodkával, mézzel ízesítik, régebben lekvárral is.
Ízesítik cukorral, mézzel, vodkával, rummal, tejjel, tejszínnel, gyömbérrel.
Citrommal és vodkával ízesítik, de isszák lekvárral is.
Érdekes orosz tea-hozzávaló a leginkább lekvárhoz, dzsemhez hasonlító, édes teaízesítő.
Néha a tealevelekkel együtt szegfűszeget, fahéjat vagy reszelt narancs-, citromhéjat is forráznak.
Szibériában a fogak közé vett kockacukron keresztül szűrve itták a teát.
Az oroszok leginkább a főétkezés után teáznak, de a nap bármelyik szakában elfogyasztanak egy-egy csészével.
Az orosz tea az angolnál kétszer-háromszor gyengébb volt, több csészével is ittak belőle a nap bármelyik szakaszában.
Előkelők és parasztok egyaránt megkedvelték, a nemzet italává vált.
A szamovár használata társasági alkalomként
Mielőtt nekiugrunk, tisztára suvickoljuk és feltöltjük vízzel a szamovárt.
Válasszunk egy jó minőségű teát, aztán kezdődhet a mágia - kihozzuk a legtöbbet a tealevelekből.
Elő a szamovárral és köré gyűlünk!
Összehozza a társaságot, és a szamovár az ízes nosztalgia és közösség szimbóluma.
Egy családi összejövetelen rengeteg tea közül választhatunk, biztosítva, hogy mindenki megtalálja a kedvencét.
Ne felejtsük el az édességeket és falatokat a tea mellé.
Egy kis sütemény vagy pogácsa mindig jól jön.
Szamovározzunk gyakran!