A Múlt-kor történelmi portál sokszínű történelmi témákat kínál olvasóinak: a középkori hadjáratoktól és könyvátkoktól a piramisépítő kusita civilizáción, a háborúk történetén és a magyarországi menekülthullámokon át a történelmi magazinok bemutatásáig.
A portál anyagai között egyaránt találhatók rövid történelmi érdekességek, részletes eseménytörténeti írások, régészeti beszámolók, társadalomtörténeti elemzések és magazinajánlók.
Szaladin és Jeruzsálem visszafoglalása
„Jeruzsálem megszerzéséért odaadnám mindkét szememet is” - reagált Szaladin szultán arra az asztrológusi jóslatra, miszerint a hadvezér meg fog vakulni az egyik szemére, ha seregével visszaszerzi Jeruzsálemet a keresztényektől.
A 12. század második felében a muszlim seregek egyre nagyobb területeket hódítottak vissza a Szentföldön létrejött kis keresztény királyságoktól.
A hadi sikerekben kulcsfontosságú szerepet játszó Szaladin vezette sereg a sorsdöntő, 1187. július 4-i hattini diadalt követően egy karnyújtásnyira került legfőbb céljától, Jeruzsálem visszafoglalásától.
A szultán közölte a jeruzsálemiekkel, hogy amennyiben harc nélkül átadják neki a várost, mindenki szabadon távozhat, és a keresztények szent helyeit nem fogják lerombolni.
Szeptember 20-án megkezdődött Jeruzsálem ostroma.
A város védelmét irányító Ibelini Balián hamarosan ráeszmélt, hogy nincs esélyük a győzelemre, ezért közölte Szaladinnal, hogy most már hajlandó feladni a várost.
Miután a szultán visszautasította az ajánlatot, Balián fenyegetőzni kezdett: megölnek minden keresztényt és az ötezer muszlim hadifoglyot, és le fogják rombolni a muszlimok szent helyeit.
A szultán október 2-án ünnepélyesen bevonult a városba, amely 88 év után került ismét a muszlimok kezére.
Parancsba adta katonáinak, hogy egyetlen kereszténynek sem eshet bántódása, és a városlakók többsége váltságdíj ellenében távozhatott.
A szultán sok szegény lakos esetében még a váltságdíj megfizetésétől is eltekintett, és a tehetősebbekre sem rótt ki hatalmas sarcot.
Középkori könyvátkok: védelem a kéziratok tolvajai ellen
A középkorban még egészen mást jelentett egy könyvet birtokolni, mint manapság.
Míg a 21. században már könnyedén pótolható egy elveszett mű, a középkor századai során nagyon kellett figyelni, hogy ne lopják el a sokszor éveken át írt, kézzel sokszorosított könyveket.
Marc Drogin 1983-ban megjelent Anathema! Medieval Scribes and the History of Book Curses (Átok reá! Középkori írnokok és a könyvátkok története) című munkájában kifejti, hogy a középkori kéziratokban gyakran szerepelt egy néhány soros átok, amellyel a munkát eltulajdonítani vagy szándékosan megrongálni igyekvő gazembert figyelmeztették, hogy tettük könnyen isteni büntetést vonhat maga után.
Ha a tolvajt elkapták, a kiátkozástól a kivégzésig számos büntetésre számíthatott.
Szerencsére több száz ilyen átok maradt meg az utókor számára.
Fennmaradt könyvátkok
- „Ha bárki eltulajdonítja ezt a könyvet, halállal lakoljon; süljön meg egy serpenyőben; ragadja el a betegség és a láz; törjék kerékbe és akasszák fel.
- „Ez a könyv wigmore-i Szent Jakab [plébánia] tulajdona. Ha bárki ellopja vagy rosszindulatúan törli ezt a bejegyzést, hogy eltulajdoníthassa [a könyvet] a fent jelölt helyről, kössék az egyházi kiátkozás rabláncai. Ámen. Úgy legyen. Úgy legyen.
- „A patherburneni Szent Mária és Szent Liborius [plébánia] könyve. Átok arra, aki ellopja ezt a könyvet, áldás arra, aki megőrzi biztonságban.
- „Ez a könyv a robertsbridge-i Szent Mária [plébánia] tulajdona; bárki, aki ellopja, eladja, vagy bármilyen formában eltulajdonítja ebből a házból, vagy megcsonkítja, legyen átkozott.
Szudán, a piramisok földje
Több mint egy tucat új piramis maradványaira bukkantak angol régészek a szudáni Gematon ősi városának temetőjében.
A becslések szerint mintegy kétezer évesek, vagyis a Kusita Birodalom virágkorában épülhettek.
Melyik ország rendelkezik a legtöbb piramissal?
Első gondolatunk bizonyára Egyiptom lenne, mégis Szudán a helyes válasz, ahol a kusita nép néhány száz év leforgása alatt mintegy 255 piramist épített Núbia (mai Szudán északi része) területén, míg északi szomszédjánál háromezer év alatt is „csupán” 145 piramis emelkedett ki a földből.
| Terület | Piramisok száma | Jellemző |
|---|---|---|
| Núbia, mai Szudán északi része | mintegy 255 piramis | A kusita nép néhány száz év alatt építette őket |
| Egyiptom | 145 piramis | Háromezer év alatt emelkedtek ki a földből |
| Meroé északi csoportja | 30 piramis | A legjobb állapotban fennmaradt rész |
Az i. e. 9. század és az i. sz. 4. század között virágzó Kusita Királyság halotti építészetére nagy hatással volt az egyiptomi piramisépítés.
A később Egyiptomot is leigázó civilizáció nagyságát hirdetik Meroé − elhunyt, mumifikált és ékszerekkel teleaggatott királyok és királynők számára épült − piramisai, amelyek három (nyugati, déli és északi) csoportban helyezkednek el.
A legjobb állapotban fennmaradt északi rész 30 piramisból áll.
Nyilvánvalóan egyiptomi mintát követnek, de mégis mások.
Sokkal kisebbek, mint északi társaik, a legnagyobb is csupán 30 méter.
A sírok elhelyezkedése is más: halottaikat a kusiták a piramis alá temették, nem pedig a piramis belsejébe.
Ezenkívül Meroé egyes piramisainak (körülbelül negyven darabnak) hiányzik a csúcsuk, 1834-ben ugyanis Giuseppe Ferlini kincsvadász azt hitte, hogy aranyból vannak, és letördelte őket.
Derek Welsby, a British Museum kurátora munkatársaival 1998 óta kutatja a szudáni Gematon városát.
Elmondása szerint a most felfedezett 16 új piramis mellett számos korabeli használati tárgyra is bukkantak.
A piramisok közül hat kőből épült, míg a többi tíznek sártégla az alapanyaga.
Közülük a legmagasabb 10,5 méteres, azonban a kutatók szerint az eredeti magassága a 13 métert is meghaladhatta.
A Kusita Birodalom összeomlása után a hatalmas építményeket egyszerűen betemette a homok.
A magasabb és gazdagabb sírmellékleteket tartalmazó piramisokat a tehetősebbek építették, azonban a társadalom alacsonyabb rétegei is gyakran emeltek elhunyt szeretteiknek gúlákat, ám ezek jóval alacsonyabbak voltak.
Az egyik sírban a kutatók felfedeztek egy bronzból készült áldozati táblát, amelynek faragott jelenetén egy herceg (esetleg egy pap) tűnik fel és italáldozatot mutat be Ozirisz istennek, az alvilág urának.
Mögötte Ízisz látható.
Habár a két isten Egyiptomból származik, a kusiták és a világ számos pontján élő más népek is tiszteletüket fejezték ki irántuk.
A legtöbb most feltárt sírt már meglátogatták a sírrablók, mindössze egyetlen, piramisos sír maradt, amelyet nem dúltak fel.
Ebben száz darab fajanszgyöngy és három csecsemő maradványát találták meg a régészek.
Az iraki-iráni háború
1980. szeptember 22-én a Szaddám Huszein vezette Irak hadüzenet nélkül indított támadást Irán ellen, és bár a diktátor villámháborúra számított, a konfliktus végül közel nyolc évig elhúzódott.
A háború első heteiben az iraki csapatok 70-80 km mélységben benyomultak Irán területére, az iraki hadifölényt azonban ellensúlyozta az irániak fanatizmusa.
A küzdelem hamarosan állóháborúvá merevedett.
Ez volt az utolsó olyan háború, amelyben a lövészárok-hadviselés domináns szerepet játszott.
A háború egyik mélypontja volt, amikor Huszein 1988-ban az irániak támogatásával vádolt iraki kurd kisebbség ellen megindította az ún. Anfal-hadműveletet, amelynek következtében több tízezren veszették életüket.
Huszein a kurdok ellen vegyi fegyvereket is bevetett.
1988 márciusában a Halabdzsa kurd település ellen indított gáztámadásban mintegy 5000 ember halt meg.
A harcok végül csak 1988-ban értek véget.
Az iraki katonai és civil áldozatok számát 300 ezerre, az irániakét 500 ezer-1 millió főre becsülik.
Míg Irán számára az ország bruttó hazai termékének 12 százalékát emésztette fel a háború, Irakot gazdasági katasztrófa szélére sodorta, hogy a GDP-je mintegy felét háborús célokra fordította.
Mi történt az iráni-iraki háborúban? | Történelem
Menekültek és betelepülők Magyarország történetében
Az elmúlt hetekben a rádió- és televízióadók, valamint a különböző nyomtatott és elektronikus sajtótermékek szinte kivétel nélkül kiemelten foglalkoztak a menekültválsággal, nem ez az első olyan eset azonban a magyar történelem során, amikor az országba nagy számban érkeztek a hazájukat elhagyni kényszerülő migránsok.
A kunok betelepülése
IV. Béla 1239-ben a tatár fenyegetés árnyékában, az ország védelmi erejének növelésére érdekében engedte be az országba a tatárok elől menekülő, vagyis az ellenség harcmodorát ismerő kunokat.
Az Alföldön letelepülő népcsoport és a magyarok között azonban már a kezdetektől folyamatosak voltak a súrlódások.
A kunok 1240-ben a bánmonostori (vagy kői) egyezményben elismerték a magyar király főségét, és hadi szolgálatuk fejében részleges adómentességet kaptak, valamint saját törvényeik szerint élhettek, ez utóbbi pont azonban számos feszültség forrása lett.
Miután pedig az 1241-ben a Magyar Királyság területére betörő tatár csapatok előőrseinek soraiban többen is kun katonákat véltek felfedezni, az ellentétek végképp kiéleződtek.
Bár a háttérben az állt, hogy több kun fejedelem már korábban kénytelen volt behódolni a tatároknak, így azok katonáikkal együtt a támadókat erősítették, a magyar seregben elterjedt a szóbeszéd, hogy a kunok árulók.
A felfokozott hangulatban a Rákos mezején magyar nemesek egy csoportja - kíséretével és családjával együtt - lemészárolta a Bélával korábban kiegyező kun fejedelmet, Kötönyt.
A kunok második, 1246-ban végbemenő betelepítése már sikerrel járt.
IV. Béla az újabb tatár támadástól tartva hívta be ismét az ázsiai népet az országba, és a két fél a szövetséget - amellett, hogy a kun főemberek kettévágott kutyára is felesküdtek - ezúttal már házasság útján is megpecsételte.
A magyar király fiát, Istvánt (a későbbi V. István királyt) hozzáadta Szejhán kán lányához, Erzsébethez.
A frigyből született meg a Magyar Királyság utolsó előtti Árpád-házi uralkodója, IV. (Kun) László.
A kunok az évszázadok során szinte teljesen asszimilálódtak a magyarságba, kun származásuk azonban identitásképző tényezőként továbbra is jelen van az hajdani nomád népcsoporthoz tartozók leszármazottainak életében.
Manapság Magyarországon a Kun a száz leggyakoribb családnév között szerepel.
Szerb menekültek a Magyar Királyságban
Attól kezdve, hogy a törökök a 14. század derekán megvetették lábukat a Balkán délkeleti csücskében, az előlük menekülő szerbek folyamatosan áramlottak be a Magyar Királyság területére.
Az előkelő szerb családokat a magyar uralkodók szívesen látták.
Sok esetben birtokadománnyal is kedveskedtek a délszláv főnemeseknek, a gesztusnak azonban korántsem csak a felebaráti szeretet volt az egyetlen mozgatórugója.
A délszláv menekültekben - a kunokhoz hasonlóan - ugyanis a magyar királyok elsősorban kiváló katonákat láttak, akik szívesen harcoltak az őket hazájuk elhagyására kényszerítő ellenségeik, az oszmánok ellen.
A szerb betelepülés a 15-17. században felerősödött, majd 1690-ban elérte csúcspontját.
Buda 1686-os visszavétele után következhetett a délvidéki területek felszabadítása, és a kezdeti sikerek következtében sokan ajánlották fel a szerbek közül szolgálataikat I. Lipótnak.
A Franciaország és a Német-római Birodalom között kirobbant pfalzi örökösödési háború azonban a Habsburg-császár (és magyar király) kétfrontos háborúba bonyolódott, és kénytelen volt csapatait visszavonni a Balkánról.
A visszavonuló csapatokhoz egyes beszámolók szerint mintegy 30-40 ezer szerb család is csatlakozott.
A menekülők gyakorlatilag az egész országban szétszóródtak: sokaknak már a Szerémség a végállomást jelentette, de Baranya vármegye, Buda, Szentendre és Esztergom, valamint a tiszántúli és Duna-Tisza közén található településeken is sokan leltek otthonra.
Bár a szerbek magyarországi tartózkodása a tervek szerint ideiglenes lett volna, a történelem közbeszólt.
A törökellenes háborút lezáró 1699-es karlócai békével az egykori szerb területek ugyanis oszmán uralom alatt maradtak, így a Magyarországon letelepülő szerbek nem térhettek vissza hazájukba.
Mivel a jövevények nehezen alkalmazkodtak a magyar viszonyokhoz, és megélhetési gondjaik miatt gyakran fosztogatásra kényszerültek, kezdetét vette a két nép közötti ellenségeskedés.
Zsidó menekültek az első világháború idején
Az első világháború idején Bukovinából és Galíciából (valamint Palesztinából) több tízezer, az oroszok elől menekülő zsidó érkezett a magyar fővárosba.
Többségük elhelyezéséről a városháza és az izraelita hitközség gondoskodott.
Csak 1916 nyarán 25 ezren menekültek Magyarországra Galíciából, akiket a kormány tervei szerint a dunántúli falvakban telepítettek volna le.
A fentiekből is látható, hogy a menekülteket nem mindenki fogadta kitörő örömmel.
Magyarországon - kissé gúnyosan - galíciánernek nevezték a Galíciából menekült zsidókat, de ugyanezzel a névvel illették az ország északkeleti régióiból Budapestre települt, javarészt ortodox, kisebb mértékben hászíd népességet is.
Az antiszemita közhangulat fokozódásához hozzájárult, hogy sok zsidó menekült alaposan kivette a részét a feketekereskedelemből.
A magyar közvélemény pedig rosszallóan figyelte, hogy az „üzletelő” zsidók közül egyre többen gazdagodnak meg.
Egy 1918 nyarán lefolytatott rendőrségi razzia során kiderült, hogy miközben a lakosság többsége nyomorog, a menekült zsidók - akik közül sokan hamis papírokkal tartózkodtak Budapesten - számos, a lakosság ellátása szempontjából kulcsfontosságú élelmiszer birtokában vannak.
Lengyel menekültek a második világháború idején
A lengyel-magyar kapcsolatok sok évszázados történetében kiemelt helyet foglal el a második világháború időszaka.
Bár Hitler Lengyelország megtámadása kapcsán Magyarországgal is számolt, a magyar kormány a segítség fejében felajánlott csábító ajánlat - a szlovák területek átadása - ellenére határozottan visszautasítva Hitler óhaját.
Teleki Pál miniszterelnök titokban még magyar légiókat is küldött a gyakorlatilag kilátástalan helyzetben lévő lengyel sereg támogatására, a magyar határ pedig megnyílt a két totalitárius megszálló hatalom szorításában hazájukat elhagyni kényszerülő lengyelek előtt.
A világháború alatt mintegy 100 ezer, 1946-ig pedig több mint 120 ezer lengyel menekült érkezett Magyarországra, köztük több tízezer katona, akik közül Jugoszlávián keresztül mintegy 40 ezren továbbutaztak Franciaországba, hogy a szövetséges erőkhöz csatlakozva felvegyék a harcot Hitler ellen.
Az embermentésben Henryk Sławik, a magyarországi lengyel menekültek ügyeit intéző Polgári Bizottság elnöke, valamint a Belügyminisztérium polgári menekültek gondozásával foglalkozó IX. Osztályának vezetője, id. Antall József játszotta a főszerepet.
A Múlt-kor történelmi magazin témái
Idén 25 éves a Múlt-kor, ebből az alkalomból a téli szám egy különleges, 192 oldalas jubileumi kiadás.
A gyűjtői példányban a bosszúállókon kívül olvashattok még Horthy Miklós testvéreiről, egy soproni kéményseprő család mesébe illő történetéről, az első magyar gyógyszergyáros tragédiájáról, a szocializmus kétes hírű ingázóiról, Beethoven legismertebb dallamának rejtélyéről és elnöki limuzinokról is.
Igazi ünnepi, extra tartalmakkal ellátott kiadás!
A Harmadik Birodalom első asszonyai
A hatalom árnyékában élő nők, akik nemcsak tanúi, hanem alakítói is voltak a 20. század egyik legsötétebb korszakának.
A Múlt-kor nyári száma a Harmadik Birodalom első asszonyainak világába vezet: Emmy Göring reprezentatív szerepétől Eva Braun rejtélyes magánéletén át Magda Goebbels tragikus fanatizmusáig.
Megismerhetjük Margarete Himmler, Ilse Hess és Leni Riefenstahl életét is, akik különböző módon kötődtek a náci hatalom elitjéhez.
Titkos társaságok és történelmi rejtélyek
Mikor avatták az első magyar szabadkőművest?
Hol működött az első hazai páholy?
Náci keltető vagy okkultista szekta volt a Thule?
Igaz, hogy Krisztus volt a Carbonaro csoportok első tagja?
Mivel vádolták, és miért ítélték el a Magyar Testvéri Közösség tagjait?
A legújabb magazinban a titkos társaságokon kívül olvashattok még Attiláról, a hunok királyáról, és a századforduló Magyarországának japánvilágáról is.
Királyok, művészek és sorsfordító történetek
Királyok és művészek, titkok és sorsfordító történetek: a tenisz aranykorától Leonardo da Vinci olthatatlan kíváncsiságán át Maria Callas drámai életéig.
Emberrablások, hősi áldozatok, rejtélyes műalkotások és elfeledett legendák - múltunk izgalmas, sokszínű mozaikja az extra digitális különszámban!
A magazin nem része az előfizetésnek, kizárólag digitálisan vásárolható meg.
Ételek és étkezési szokások a történelemben
Múlt-kor történelmi magazin - Imádunk enni!
Milyen fogások kerültek az asztalra egy főúri lakomán a XVI-XVII. századi Magyarországon?
Mikor és hogyan született meg a tölcséres fagylalt?
Mely hírességekről neveztek el ételeket?
Mit ettek a katonák a nagy háború idején?
Mi rejlik a pezsgő titkos receptje mögött?
Melyek voltak az első gyorséttermek hazánkban?
Hogyan hódította meg Európát a sajt, illetve a tokaji aszú?
Magyar történelem és kulturális örökség
Az őszi számban Horthy Miklós, Nagy Imre és mártírtársai, Rajk Lászlóék, Batthyány Lajos, II. Rákóczi Ferenc és a bujdosók újratemetésén kívül olvashattok még a holt-tengeri tekercsek rejtélyéről, a II. világháború titkos akcióiról, szigorúan ellenőrzött dallamokról, a lekvárfőzés történetéről, az aradi vértanúkról, vagy az európai uralkodók és arisztokrácia elfeledett magyar portréfestőjéről, László Fülöpről is.
A nyári összevont számban kapunk konkrét ötleteket és lelki muníciót is a pihenéshez, de akár otthon hűsölve is eljuthatunk képzeletben Diocletianus palotájába, egy baranyai angol szobrász birodalmába, Tokaj-Hegyaljára, a XIX. század budapesti korzójára vagy éppen egy székely falusi focimeccsre.
A magazin önismereti utunkon is jó társ, beavat a gasztronómia jeges örömeibe és az egészséges nyári ételek tudományos titkaiba.
Barangolhatunk a múltban a magazinnal a bulvár hajnalán dolgozó rikkancsok idejében vagy a Visegrádi palota rejtett kincseit, illetve Szabó Magda dolgozószobáit kutatva, kirándulhatunk Provence és Tokaj tájain.
A magazinban olvashatunk az anyaméhben végezhető gyógyító beavatkozásokról, a panaszkodás paradoxonáról és a felszabadító, ugyanakkor sebző szókimondásról.
Bepillanthatunk a kutató-mentő önkéntesek munkájába, Weöres Sándor és Károlyi Amy különleges írói és házastársi kapcsolatába.
Időutazást tehetünk a millenniumi ünnepségek fővárosába és Kinszki Imre fotós múlt századi Budapestjének hétköznapjaiba, egy riport erejéig Palermót is meglátogathatjuk.
Kapható a Libri üzletekben!
