A Lehel hűtőgépek, majd később a Zanussi Lehel készülékei milliónyi magyar háztartás leghűvösebb családtagjaként vonultak be a történelmünkbe.
Az 1960-as évek végére a berendezések ára sem sokat emelkedett, 4-6000 forint között lehetett hűtőt vásárolni, mérettől függően.
De közbeszólt a valóság! Hiába adták le a rendelések tucatjait a KERAVILL üzletek, a lemezárugyár egyszerűen nem tudta kielégíteni a keresletet.
Az 1950-es években a magyar kommunista vezetés eldöntötte, hogy a nőknek és a férfiaknak azonos szintre kell emelkedniük a proletár-ranglistán, különösen a munkavállalás tekintetében.
Ehhez pedig meg kellett könnyíteni a családanyák háztartással kapcsolatos feladatait, hogy mosás, főzés helyett inkább a szocializmus építésére koncentráljanak.
Ennek egyik legfontosabb mérföldköve lett a hűtőszekrény, ami nem csak frissen tartotta napokig a megfőzött eledelt, de a fagyasztójában hónapokig elállt a pucolt csirke és még a jeges embert sem kellett otthon várni.
A hűtés-fagyasztás megjelenése alapjaiban változtatta meg a családok konyhai hétköznapjait.
1957-ben merült fel az ötlet a Jászberényi Fémnyomó- és Lemezárugyárnál, hogy ezen a helyzeten változtassanak.
Ekkor gyártották le ugyanis az első 30 darab 90 literes űrtartalommal rendelkező háztartási hűtőszekrényt, amelyek kompresszorral működtek, a belsejüket zománc fedte, és a fagyasztójukban még jégkockát is lehetett készíteni.
A kompresszort a MOFÉM szállította, az ammóniát pedig a jászberényiek egy saját gázkeverékkel helyettesítették.
A Super névre keresztelt hűtőszekrény óriási sikert aratott, a vevők imádták a 6400 forintos áron kínált berendezéseket.
Ezt a helyzetet nem nézhették tétlenül a jászberényiek, akiknek szeme előtt dollárjelek villogtak, és már hűtőgyártó nemzetközi nagyhatalomnak álmodták magukat.
El kellett készíteni egy olyan hűtőszekrényt, amelynek az összes alkatrésze Jászberényben készül, így nincs benne rizikó, ráadásul olcsóbb, mint a Super volt.
Végül ez lett a Lehel, amely márka sokáig egyet jelentett a hűtőszekrénnyel, legalábbis a magyarok számára.
Az első darabok, a 100 literes Lehelek belső kamrája már műanyagból készült, és a korabeli viszonyok között energiatakarékosnak számított.
Az ajtaját és a rekeszeit a háziasszonyok igényeire szabva alakították ki, hogy elnyeljék a tojásokat, italos palackokat csakúgy, mint az esti csirkepaprikást.
A Lehel hűtőszekrényeken elhelyezett márkajelzés a mondákban szereplő magyar nagyvezér kürtjét szimbolizálja.
Jászberényben létesült 1952-ben a Fémnyomó és Lemezárugyár.
Az állami vállalat addig edényeket, tálcákat és olajos hordókat gyártott.
Az egész Heller László és Forgó László Kossuth-díjas mérnök tervével, a Heller-Forgóféle légkondenzációs hűtőberendezéssel kezdődött.
Erre figyeltek fel a jászberényi Fémnyomó - és Lemezárugyár (későbbi Lehel) vezetői.
Jó érzékkel meglátták a lehetőséget a szabadalomban, ami 1958 - ban el is nyerte a Brüsszeli világkiállítás nagydíját.
Már 1958-ban megkezdték az első modell, a Super 100 sorozatgyártását, de ez a hűtőszekrény még nem Lehel néven került piacra.
Érdekesség, hogy a motor és kompresszor ennél a modellnél a szintén „nagy öreg” Mofém üzemeiben készült.
1964-ben a budapesti Hűtőgépgyár és a Fémnyomó- és Lemezárugyár egyesülésével létrejött új jászberényi Lehel Hűtőgépgyár, amelynek igazgatója Gorjanc Ignác lett, aki 1968-tól haláláig a cég vezérigazgatója volt.
Gorjancnak fontos szerepe volt abban, hogy amikor megfelelő alapanyag hiánya miatt, Jászberényben acélhüvelyeket nem tudtak gyártani, új tevékenységi kört talált a gyárnak.
A cég főmérnöke, László Károly irányításával született meg 1958-ban az első jászberényi tervezésű és kivitelezésű hűtőszekrény, a Super 100 típus.
Ebben az évben megindult a hűtőgépek sorozatgyártása.
1960-ban jelent meg az első Lehel nevű hűtőszekrény, a LEHEL 100.
Rövid időn belül nagyon népszerű lett.
1965-re már 6 különböző méretű Lehel hűtőszekrény közül választhattak a vásárlók.
A gyártás teljesítménye is lényegesen megnőtt, ekkor már 2 percenként készült 1 db Lehel hűtőszekrény.
Ráadásul a Lehel ipari hűtőszekrények is megjelentek például hűtőpultok, fagyasztópultok formájában.
1970-ben már az egymilliomodik hűtőszekrényt adták át.
A Lehel - évtizedekig erről nem a honfoglalás kori magyar vezér neve, hanem a hűtőgép jutott az emberek eszébe.
A szocializmus évtizedei alatt nem létezett másfajta jégszekrény a magyar háztartásokban, csak Lehel márkájú.
A jászberényi hűtőgépgyárban azonban nem csak fridzsiderek készültek, hanem sok minden más is, az alumíniumlábasoktól kezdve az evőeszközökön át a nélkülözhetetlen szódás- és habszifonokig.
Az ikonikus üzemet a rendszerváltás után az Electrolux vásárolta meg, és bár hajdanán nyolc-tíz csarnokkal működött, az utóbbi évekre már csak egyetlenben folyt a munka.
1991 - ben a svéd AB Electrolux megvásárolta a Lehel Hűtőgépgyárat.
Az AB Electrolux már korábban felvásárolta a nagy múltú olasz Zanussi cégcsoportot.
A háztartási gépek közül elsőként 1958 -ban mosógép gyártásába kezdő Zanussi, 1959-ben (1 évvel a magyar Fémnyomó és lemezárugyár után), 1959-ben kezdte meg saját automata olvasztással rendelkező hűtőszekrényének sorozatgyárátását.
A svédek így, a két nagy nevű márka birtokában úgy döntöttek, hogy Zanussi Lehel néven folytatják a hűtőszekrény gyártást Jászberényben.
Ez tartott 1999-ig, amikor is elhagyták a Lehel márkanevet és csak a Zanussi - t hagyták meg.
A Lehel helyzete rendkívül rossznak bizonyult.
A korábbi években mindössze 3%-os nyereséget ért el, az 1990-es nyereség a forintleértékelésből származott.
A hazai piac 11%-kal zsugorodott, a szovjet piaci értékesítés 12%-kal csökkent, a nyugati export az erőteljes konkurencia miatt nem növekedett.
A gyár árbevételének 60 százalékát kitevő hűtőgépeladások itthon az előző évinek egyharmadára csökkentek.
Erőteljesen nőtt viszont a cég adósságállománya, további hitelfelvétel csődbe taszította volna a vállalatot.
Azokat a nyugati partnereket, amelyeken keresztül a Lehel a termékeit értékesítette, az elmúlt három évben az Electrolux felvásárolta, és a svéd cég kezébe került a Lehelnek hűtőgépkompresszorokat szállító spanyol vállalat is.
Ugyanakkor a svédek koncepcióval rendelkeztek arra vonatkozóan, hogyan teszik újból nyereségessé, milyen fejlesztéseket hajtanak végre, hogyan őrzik meg a cég magyar piaci vezető szerepét, Zanussi-Lehel néven mennyit értékesítenek a nyugati piacokon, az Electrolux rendszeréhez való integrálás révén mennyivel csökkenthető a termelési költség és milyen intézkedésekkel, átszervezéssel, termékprofil-tisztítással lehet növelni a termelékenységet akár 70%-kal is.
Sikerült arról is meggyőződni, hogy az Electrolux „hosszú távú stratégiai befektető”, nem adogatja el vagy csukja be azt, amit megszerzett.
A szerződés rögzítette a svédek által beígért fejlesztéseket, azok összegét, végrehajtásuk kezdeti időpontjait, valamint azt, hogy az elbocsátandó dolgozók végkielégítést kapnak, az évi fizetésük 9-10-szeresét, míg a vezetők végkielégítéséről a svéd fél dönt.
A szerződés rögzítette azt is, hogy az Electrolux legalább egy évig szerződteti a Lehel vezetőit jelenlegi beosztásukban, miközben saját szakembereit is megbízhatja irányító munkával.
A magyar nemzeti értéknek tekintett Heller-Forgó-féle hűtőrendszer és szabadalmi joga ingyen kikerült a vételből és az Energiagazdálkodási Intézet tulajdonába ment át.
Az Electrolux megvette a Lehel összes sport- és szociális létesítményét, beleértve az állatkerti oroszlánokat is, ami jó darabig tréfa tárgya volt Svédországban (az állatkertet később az önkormányzatnak ajándékozta).
A vételár két részletben kerül majd kifizetésre.
Az alapárat a Price Waterhouse által létrehozandó vagyonmérleg értéke adja, és ehhez adódik hozzá az 1,8 milliárd Ft goodwill érték.
Összesen öt alkalom kellett a mellékletek nélkül is 80 oldalas angol nyelvű szerződés véglegesítéséhez.
A Lehel 75. születésnapjára készült kiállítás is azt mutatja, mennyire mélyen beépült a márka a magyar mindennapokba.
Lehetett azért erre számítani, a legtöbb embert valószínűleg nem érte teljes meglepetésként a gyár bezárása.
Az üzem bezárásának tervezett időpontja az idei év vége, és körülbelül 600 munkatársat érint.
A város költségvetéséből például 500 millió forint hiányzik majd, ugyanis ennyi iparűzési adót fizetett évente az Electrolux.
Az egyik lábunkat most kirúgták alólunk - kommentálja egy helyi nyugdíjas Jászberényben a hírt, miszerint az Electrolux Group leállítja a termelést az itteni gyárában.
Az 53 éves forrasztónő egész családja a gyárban dolgozik, a férje, a testvére és a sógornője is, és annak idején a szülei is ide jártak munkába nap mint nap.
Noha sok éve lehetett már hallani baljós hírekről, illetve arról, hogy akár végleg bezárhat az üzem, mások sem voltak erre a hirtelen jött fordulatra felkészülve.
Az eleve 6400 forintos Super ára és az 1960-as évek végére jellemző 4-6000 forintos ársáv együtt mutatja, hogy egy Lehel hűtő 6000 Ft körül főként a korszak végén, típustól és mérettől függően kerülhetett ennyibe.
| Év | Esemény | Adat |
|---|---|---|
| 1957 | Első háztartási hűtőszekrények | 30 darab, 90 literes |
| 1958 | Super névre keresztelt modell ára | 6400 forintos |
| 1960 | Első Lehel márkanevű hűtőszekrény | LEHEL 100 |
| 1965 | Választható modellek száma | 6 különböző méretű |
| 1970 | Eladott mennyiség | egymilliomodik hűtőszekrény |