A gyimesi kenyérsütemény és a gyimesi dalok egyaránt a Keleti-Kárpátok eldugott völgyeiben élő közösség hagyományos kultúrájához kapcsolódnak. A gyimesi csángók mindennapjaiban a kenyér, az ének, a tánc, a vallásosság és a táj egymást kiegészítő örökséget alkot.
Amilyen fenséges a gyimesi táj, olyan gazdag és értéktermő a magas hegyek patakvölgyeit megülő gyimesi nép kultúrája, benne dalokkal, e „különös, ódon tűzben ragyogó ékszerek”-kel.
A „Házunk előtt kettőt fordult a kocsi” című gyimesi dal
A „Házunk előtt kettőt fordult a kocsi” gyimesi keserves, amelynek megjelölése: Gyimesközéplok.
Házunk előtt kettőt fordult a kocsi,
Édesanyám a ládámat hozza ki!
Édesanyám köszönöm a nevelést,
Én már többé nem eszem a kenyerét.
Ha kimegyek a csillagos ég alá,
Én megnyugszom a babám karja alatt
Ha nem nyugszom a babám karja alatt
Majd megnyugszom a fekete főd alatt.
A dal kezdőképe a ház előtt megforduló kocsi és az elvitt láda képe. Az édesanyától való búcsú, a nevelés megköszönése és a családi kenyértől való elszakadás a távozás fájdalmát fejezi ki. A csillagos ég, a szeretett ember karja és a fekete föld egymás mellé állítása a megnyugvás különböző lehetőségeit mutatja meg.
A gyimesi keserves témái
Kemény életüknek, egyre súlyosbodó sorsuknak leghívebb kifejezése a szerelmet, bánatot, bujdosást, a hazában elszenvedett hontalanságot megéneklő keserves.
Sír a szemem, hull a könnyem,
Milyen erőst fáj a szívem.
Fáj a szívem kiel-belül
Bánat szorítja két felől.
A keservesekben a bánat testi fájdalomként is megjelenik: a szív „kiel-belül” fáj, a bánat pedig két oldalról szorítja. A dalok hangulata nem egyetlen érzelemre épül, hanem a szerelem, a veszteség, az idegenség és a kiszolgáltatottság egymásba fonódására.
Búsul a madár az ágon,
Búsul a madár az ágon.
Én es idegen országon,
Én es idegen országon.
Idegenek, jövevények,
Idegenek, jövevények.
Hagyjátok, hogy éljek én es,
Hagyjátok, hogy éljek én es!
Ha köztetek nem élhetek,
Ha köztetek nem élhetek,
Milyen bajos az életem,
Milyen bajos az életem.
A madár ágon ülő, mégis bánatos képe az idegen országban élő ember állapotának párhuzama. Az ismétlések nyomatékosítják a mondanivalót, és a gyimesi dalok előadásmódjának fontos részét alkotják.
Búcsú, katonának vitt szeretők és a szerelem
Esik eső, esik, nagy sár van az utcán,
Barna kislány sírva mos a Tiszán.
Sírva mondja az édesanyjának,
Szeretteit viszik katonának.
Ne sírj lányom, ne sírj a faluba,
Marad legény még a te számodra.
Tudom anyám, tudom, de ha nem szeretem,
Gyászos véle az egész életem.
A katonának vitt szeretett ember elvesztését a barna kislány sírása jeleníti meg. Az édesanya vigasztalása szerint marad még legény a faluban, a válasz azonban a személyes szerelem pótolhatatlanságát hangsúlyozza: ha a lány nem szereti a másikat, az egész élete gyászos.
Fejik a fekete kecskét,
Verik a barna menyecskét.
Ott hadd üssék az oldalát,
Ne szeresse a más urát.
A következő versszak kemény, konfliktusos képekkel beszél a tiltott vagy elutasított szerelemről. A dalokban a szerelmi kapcsolat nem csupán örömforrás, hanem társadalmi szabályokkal, féltékenységgel és büntetéssel terhelt élethelyzet is lehet.
Vendégség és gyimesi köszöntés
Nálunk este úgy köszönnek,
Adjon Isten ingem kendnek!
Én es belül úgy fogadom,
Kendé vagyok nem tagadom.
A köszöntés és a válasz rövid, játékos formában jeleníti meg a közösségi érintkezést és az egymáshoz tartozás érzését.
Ha én násznagy lettem volna,
Este haza mentem volna.
De mivel én vendég vagyok,
Holnapra es itt maradok.
A násznagy és a vendég szerepe a lakodalmi közegre utal. A záró sorok a vendégség meghosszabbítását könnyedebb hangon fogalmazzák meg, ami ellenpontot képez a keservesek bánatos világához.
A gyimesi dalok gyűjteménye
A „Tegnap a Gyimesben jártam…” című kötet Gyimes-völgyi lírai dalokat gyűjt egybe.
A kötet a népdalokat téma és szótagszám szerint sorolja, előbb a keservesek, majd a gyorsabb ritmusú dalok jönnek.
A jegyzetekben az egyes gyűjtések körülményeit is leírják, illetve az énekeseket név szerint felsorolják, pl. Ambrus András Kukulác, Bilibók Béla, Főcze Borbál Cecus, Énekes Gyuri, Tankó Béla Kondor és a többiek.
A gyimesi dalok szövege és ritmikája a népzenei örökséggel együtt őrződött meg. A népdalok szövege egyidős örökséget őriz a népzenével, a versek és a zene egyszerre tökéletesedtek a századok során.
Erdély, főként pedig a Mezőség és Gyimes szeretete fűzte szorosra a barátság szálait a budapesti tánctörténész Martin György és a Kolozsváron élő Kallós Zoltán között, aki egy gyimesi keserves szavaival búcsúztatta korán elhunyt barátját:
Olyan házat csináltatok,
Ablakot rá nem vágtatok.
Sem ajtaja, sem ablaka,
Sem, aki bekopogtatna.
Elmegyek a földbe lakni,
Hogy ne taszigáljon senki.
Gyimesi csángók és a népi kultúra
A Keleti-Kárpátok eldugott völgyébe települt, javarészt székely származású gyimesi csángók hangszeres zenéjére az 1940-es években Dincsér Oszkár hívta fel a figyelmet Két csíki hangszer: Mozsika és gardon című írásával.
Később Jagamas János, Kallós Zoltán, Martin György, Pávai István és mások gyűjtései nyomán a gyimesi folklór a táncházmozgalomban is fontos szerepet kapott.
Külön érdekesség, hogy a gyimesi csángóság két jelentős és egymástól elütő táncdialektus mezsgyéjén fekszik, a közép-európai-kárpátmedencei és a délkelet-európai-balkáni határán.
A peremhelyzet miatt a csángók mindkét tánckultúrának archaikus formáját őrizték meg.
A csángóknak egyik arca ez, a vidámsággal és mulatsággal együtt járó tánc és ének. Másik arcuk a buzgó vallásosságé és különös alakokkal népes hitviláguké.
Gyimes magyarsága teljes egészében katolikus, a reformáció nem érintette meg a vidéket, vallásosságuk a középkortól töretlen.
Azt írja a kötet bevezetőjében Kósa László, hogy Gyimes a Székelyföld néprajzának múzeuma; ami ott hamarabb eltűnt, itt változatlanul vagy átformálódva még megmaradt.
A Tatros völgye és a gyimesi táj
Gyimesben a Fügéstelek nevű 1050 méter magas hegycsúcs alatt eredő Tatros folyócska kanyarog, ami Tarhavas lábánál lép ki Erdélyből.
A folyó és a belé ömlő patakok alakítják Gyimes arculatát.
Innen a településnevek: Ugronpataka, Nyíresalja, Bükkhavaspataka, Farkaspalló, Görbepataka.
A táj és a közösség életmódja szorosan összetartozik. A patakvölgyek, a hegyek, az egymástól távolabb fekvő települések és a nehéz közlekedés mind hozzájárultak ahhoz, hogy a hagyományos élet számos eleme hosszabb ideig fennmaradjon.
A gyimesi krumplis kenyér
A gyimesiek krumplis kenyere kívülről étvágygerjesztő, belül lyukacsos, ruganyos, ízes, s ezt a tulajdonságát egy héten át megőrzi.
Nem hasonlít a hazai fehér kenyérre.
Még apró krumpli darabkák is látszanak benne, nagyot lehet bele harapni, „teste” van, de nem nehéz.
A festői gyimesi hegyek között fekvő Muhos patakán, ahová nem vezet már csak földút, és a lovak és terepjárók is nehezen jutnak fel, Bodor Erzsike meg is mutatta, hogyan készítik el.
A tészta elkészítése
- A gyimesi asszonyok a krumplit megfőzik, meghámozzák, és még melegen összetörik.
- Ezután egy teknőben a liszttel, a kovásszal meg annyi langyos vízzel amennyit felvesz, összedolgozzák.
- Általában van kész kovász, mert a kenyérsütéskor mindig eltesznek a következő alkalomra, de frissen is lehet készíteni.
- Az összegyúrt tésztát addig dagasztják, amíg „megcseppen a gerenda” ahogyan Gyimesben mondják, azaz a tészta a kezükről elválik.
- Ez kemény fizikai munka.
- Közben a tésztát meg is sózzák, általában annyi marék sót adnak hozzá, ahány kenyeret sütnek majd belőle.
Sütés kemencében
- A kemencét már kora reggel befűtik, hogy jól átmelegedjen.
- Úgy helyezik el a vekniket a kemencében, hogy mind beférjen.
- Ha marad a kenyértésztából, kis lángosokat formálnak belőle és a kemence szájához rakják.
- Ha kész, a lapáttal egyenként kiemelik őket.
A kenyér tárolása és állaga
Amit sokáig akarnak eltartani, arról a hamut letörölgetik és kamrába teszik.
Ha egy héten belül megeszik, akkor a veknikről leverik a „karéjt”, azaz a sötétre sült, ropogós réteget.
A kenyerek, ahogy lepattog róluk a sötét kéreg, egyre világosabbak és világosabbak lesznek, a végén szép barnáspiros színűk lesz, de még mindig marad rajtuk ropogós héj.
A gyimesiek krumplis kenyere kívülről is étvágygerjesztő, de belül felülmúlhatatlanul ízes, lyukacsos, ruganyos, s ezt a tulajdonságát egy héten át megőrzi.
Nem hasonlít a hazai, könnyű fehér kenyérre.
Még apró krumplidarabkák is látszanak benne, jót lehet beleharapni, „teste” van, de nem nehéz.
A kenyér és a dal közös kulturális háttere
A gyimesi krumplis kenyér elkészítése és a gyimesi keservesek világa ugyanahhoz a hagyományos közösségi élethez kapcsolódik. A kenyér a mindennapi munka, az otthon és a család jelképe, míg a dalok a szerelem, a búcsú, a bánat, a bujdosás és az idegenség tapasztalatát őrzik.
A „Házunk előtt kettőt fordult a kocsi” című dalban az édesanyától való elválás és a kenyér motívuma közvetlenül is összekapcsolódik:
Édesanyám köszönöm a nevelést,
Én már többé nem eszem a kenyerét.
A kenyér itt nem pusztán ételként jelenik meg, hanem az otthon, a gondoskodás és a családi közösség képeként. A távozó ember számára az otthon kenyere többé nem lesz hozzáférhető, ezért a búcsú a neveléstől és a megszokott életformától való elszakadást is kifejezi.
A gyimesi kultúra megőrzésében a dalgyűjtések, a hangszeres zene, a táncházmozgalom és a hagyományos ételkészítés egyaránt fontos szerepet kapott.
A gyimesi örökség dokumentálása
A könyvben színes és fekete-fehér fotókat is találunk a tájról illetve az énekesekről.
Hatalmas munka eredménye ez a gyűjtés, megérdemel minden elismerést.
A dalok, a táj, az énekesek, a táncok és a hagyományos ételek együtt mutatják meg a gyimesi közösség kulturális gazdagságát. A keservesekben megszólaló bánat és a krumplis kenyér elkészítésének gondos rendje egyaránt a közösségi emlékezet része.
Gyimesi muzsika
tags: #gyimes #kenyersuto #dal