A vasaló és a vasalás története mintegy 2000 évre nyúlik vissza. A régi korok vasalója, a szenes vasaló ma már különleges néprajzi emlék, amely közelről mutatja meg, milyen eszközökkel végezték ezt a házimunkát a modern elektromos készülékek megjelenése előtt.
A Nagyberegi tájházban van belőle kettő vagy három darab is. A tájházba látogató gyerekek szeretik megtapogatni, elcsodálkoznak a súlyán és azon, hogyan lehetett ezzel valamikor simára varázsolni egy frissen mosott fehér anyagot, ruhát vagy terítőt.
Mi az a szenes vasaló?
Az egykori vasalók teste öntöttvasból, fogantyúja pedig fából készült. A szenes vasaló belsejébe izzó parazsat vagy szenet helyeztek, amely felmelegítette a nehéz vasalótestet. A felhevült talppal ezután simították ki a ruhák, terítők és egyéb textíliák gyűrődéseit.
A vasalótest oldalain, illetve a végén nyílások vannak, melyek a huzatszabályozásra szolgáltak. Ezeken keresztül levegő jutott a parázshoz, így az tovább izzott a vasaló belsejében.
A szenes vasaló használata
Amikor használni akarták, kinyitották a tűzhely ajtaját, ahonnan kis szeneslapáttal kivettek egy adagot az izzó parázsból.
Ezután kioldották a vasaló fedélzáróját a rögzítéséből és fölcsapták a fedelét. A vasaló ily módon „kitátott száján” át beleszórták a vasalótest belsejébe a parazsat, majd visszacsapták és rögzítették a fedelet, és széles mozdulatokkal lóbálni kezdték a vasalót.
A lóbálás célja az volt, hogy a vasaló belsejében megfelelő huzat keletkezzen, és a parázs elegendő hőt termeljen. A használónak közben ügyelnie kellett arra is, hogy a vasaló megfelelően felmelegedjen, de ne legyen túl forró a kényesebb anyagokhoz.
Az antik szenes vasaló felépítése
| Alkatrész | Anyag vagy szerep |
|---|---|
| Vasalótest | Öntöttvasból készült |
| Fogantyú | Fából készült |
| Fedél | A parázs betöltését és lezárását szolgálta |
| Fedélzáró | A fedél rögzítésére szolgált |
| Nyílások | A huzatszabályozást szolgálták |
A vasaló korai története
A mai napig talált legrégibb vasaló egy serpenyő alakú vasaló a kínai Han-dinasztia korából (i. e. 206 - i. sz. 220).
Ezt homokkal és parázsló szénnel töltötték meg, s a nyél végét sárkánnyal díszítették (Hong Kong Museum of Arts).
Ez a korai eszköz még jelentősen különbözött a későbbi, fedéllel és fogantyúval ellátott szenes vasalóktól, de ugyanazt az alapelvet alkalmazta: a felmelegített fémtárgy segítségével simították ki a textíliákat.
A szenes vasaló helye a háztartásban
Egy heti ruhaadag vasalásán vagyok túl. Egy hosszú nap után fárasztónak tűnt ez a házimunka, pedig gőzölős vasalóval, állítható hőfokkal bármilyen textíliával könnyű megbirkózni.
Nem úgy nagyanyáink korában! A szenes vasaló használata több előkészületet és nagyobb fizikai erőt igényelt. A vasaló öntöttvas teste nehéz volt, a megfelelő hőmérsékletet pedig nem lehetett egyszerűen egy szabályozóval beállítani.
A vasaló felmelegítése a tűzhely mellett történt, a parazsat kézzel kellett betölteni, a huzatot a nyílások segítségével szabályozni, a készüléket pedig időnként mozgatni kellett. A vasalás így összetettebb és fárasztóbb munka volt, mint a mai elektromos készülékekkel.
A szenes vasalótól a modern készülékekig
Azonban mi már olyan korban élünk, amelyben a vasaló az alapvető háztartási eszközök közé tartozik.
Ma az európai és észak-amerikai háztartások közel 90%-ában megtalálható legalább egy vasaló, és minden évben egyre többet vásárolnak belőle az emberek.
Ma már különböző típusú és márkájú vasalók tömkelegéből válogathatunk igényeinknek és pénztárcánknak megfelelően.
A modern gőzölős vasalókkal és az állítható hőfokkal bármilyen textíliával könnyű megbirkózni, miközben az antik szenes vasalóknál a hőt a parázs biztosította, a vasalás ritmusát pedig a készülék mozgatása és a huzatszabályozás határozta meg.
Miért érdekesek ma az antik szenes vasalók?
A szenes vasaló nem csupán egy régi használati tárgy. Megmutatja, hogyan kapcsolódott össze a házimunka a tűzhely használatával, a tüzelőanyag előkészítésével és a kézi munkával.
A tájházban kiállított darabok segítségével a látogatók képet kaphatnak arról, milyen eszközökkel lehetett valamikor simára varázsolni egy frissen mosott fehér anyagot, ruhát vagy terítőt.
A súlyos öntöttvas test, a fából készült fogantyú, a fedél, a fedélzáró és a huzatszabályozó nyílások mind olyan részletek, amelyek az egykori háztartási technikát szemléltetik.
Az antik szenes vasaló ezért a néprajzi gyűjteményekben és tájházakban egyszerre számít használati tárgynak, technikatörténeti emléknek és a mindennapi élet egykori eszközének.