A klímaváltozás mérsékléséhez egyszerre kell csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását és alkalmazkodni a változó éghajlathoz. A kibocsátáscsökkentés fő eszközei a fenntartható, megújuló energiaforrások elterjesztése, az energiafelhasználás mérséklése és a fosszilis tüzelőanyagok fokozatos kivezetése.
A fosszilis tüzelőanyagok jelentik a klímaprobléma elsődleges hajtóerejét, ezért a meglévő energiaforrások folyamatos használata már önmagában is meghaladhatja a 1,5 °C-os felmelegedési korlátot. A klímamodellek alapján meghatározható, hogy egy adott hőmérsékleti szint túllépése nélkül még mennyi üvegházhatású gázt bocsáthatunk ki; ezt nevezik szén-dioxid-költségvetésnek vagy karbonköltségvetésnek.
A 1,5 °C-os cél és a karbonköltségvetés
A részt vevő országok a 2015-ös Párizsi Megállapodásban vállalták, hogy a globális átlaghőmérséklet emelkedését jóval 2 °C alatt tartják, és törekednek arra, hogy 2100-ig ne haladja meg a 1,5 °C-ot.
A megállapodáshoz 195 ország csatlakozott. A több tízezer kutató közreműködésével készült jelentés hangsúlyozza, hogy bár drasztikus üvegházhatásúgáz-kibocsátás-csökkentésre van szükség, továbbra is fennáll annak lehetősége, hogy a globális felmelegedés 1,5 °C alatt maradjon.
Az átlaghőmérséklet jelenleg 1 °C-kal magasabb az iparosodás előtti szinthez képest. A súlyos éghajlati katasztrófák megelőzéséhez elengedhetetlen ennek a szintnek a megakadályozása.
Ha a kibocsátások jelenlegi trendje folytatódik, az emberiség kevesebb mint 20 éven belül átlépi a 1,5 °C-os küszöböt.
A Párizsi Megállapodás keretében számos ország önkéntes vállalásokat tett, ezek azonban nem elég ambiciózusak, mivel legfeljebb 3,5 °C-os átlaghőmérséklet-emelkedést biztosítanak.
Kibocsátáscsökkentés és alkalmazkodás
A változó éghajlathoz való alkalmazkodás minden területen kulcsfontosságú a kibocsátások mérséklése mellett, például a mezőgazdaságban, a vízgazdálkodásban, az egészségügyben, az építészetben és a várostervezésben.
A két tevékenység csak együtt lehet sikeres. Ha kizárólag a kibocsátásokat csökkentjük, az elkerülhetetlen felmelegedés továbbra is jelentős károkat okoz. Ha viszont csak alkalmazkodunk, és nem mérsékeljük a kibocsátásokat, olyan mértékű klímaváltozással kell szembenéznünk, amelyre nem vagyunk felkészülve.
Az Európai Unió energia- és klímapolitikája
Az Európai Uniónak pénzügyi érdeke fűződik a megújuló energiaforrásokra való átálláshoz, mivel nagymértékben támaszkodik az importált energiára, és az ágazatot a nemzetközi piaci versenyben a gazdasági növekedés lehetőségének tekinti.
Az Európai Unió nem működik azonos módon minden tagállamban, mivel jelentős különbségek vannak az energiamixben és a társadalmi-gazdasági feltételekben, továbbá bizonyos fokú nemzeti hatáskör is fennmarad.
Minden tagállam megújulóenergia- és energiahatékonysági célokat vállalt a 2030-as éghajlat- és energiatervében. Ezeket a terveket 2019 végéig kellett elkészíteni, majd 2023 júniusáig módosítani.
A Fit for 55 ajánláscsomag e tagállami hatáskörök mellett számos uniós szintű szabályozást is felülvizsgált és végrehajtott.
Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer
Az EU ETS, vagyis az Európai Unió kibocsátáskereskedelmi rendszere 2005-ben az összes üvegházhatásúgáz-kibocsátás 40%-át fedte le, beleértve az Európai Unión belüli légi közlekedést és az energiaintenzív iparágakat is.
A tagállamok kibocsátáskereskedelmi programjának köszönhetően 2030-ra a 2005-ös bázisévhez képest 62%-kal csökkennek a kibocsátások.
| Intézkedés vagy cél | Adat |
|---|---|
| Párizsi Megállapodás célja | Jóval 2 °C alatt, törekvés a 1,5 °C-ra |
| Jelenlegi átlagos felmelegedés | 1 °C az iparosodás előtti szinthez képest |
| EU ETS lefedettsége 2005-ben | Az összes üvegházhatásúgáz-kibocsátás 40%-a |
| EU ETS kibocsátáscsökkentési célja 2030-ra | 62% a 2005-ös bázisévhez képest |
| Magyarország klímasemlegességi célja | 2050 |
| Magyarország 2030-as kibocsátáscsökkentési célja | Legalább 40% az 1990-es szinthez képest |
CBAM és ETS 2
A termékek versenyképességének megőrzése érdekében fokozatosan vezetik be a Carbon Border Adjustment Mechanismet, vagyis a szén-dioxid-határkiigazítási mechanizmust, amely az Európai Unióban előállított termékek szén-dioxid-kvótájának árából eredő többletköltséget hivatott kezelni.
Jelentős változás az úgynevezett ETS 2, az új kibocsátáskereskedelmi rendszer bevezetése is. Ez a háztartási energiafelhasználásra és a közlekedésre vonatkozik, és 2027-ben lép hatályba, illetve magas gázárak esetén 2028-ban.
A csomag további elemei közé tartozik a Szociális Klímaalap módosítása, az épületek energiateljesítményéről szóló irányelv felülvizsgálata és a járművek kibocsátására vonatkozó követelmények átalakítása.
Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere (EU ETS) és a Szociális Éghajlatvédelmi Alap
Megújuló energia, biomassza és földhasználat
A WWF Magyarország számára a megújuló energiaforrásokról szóló irányelv biomassza-fenntarthatósági követelményei, valamint a kapcsolódó földhasználati, földhasználat-változási és erdészeti, vagyis LULUCF-rendelet jelentik a legfontosabb fókuszterületeket.
Az Európai Unió által elfogadott 2030-as célok nem állnak összhangban a 1,5 fokos felmelegedési korláttal, annak ellenére, hogy az EU klímapolitikája globális összehasonlításban ambiciózus.
Magyarország klímasemlegességi célja
Magyarország jogszabályban rögzítette, hogy 2050-re klímasemlegessé válik, összhangban az Európai Unió vállalásával.
Magyarország a 2030-as részcél keretében azt kívánja elérni, hogy kibocsátásai legalább 40%-kal csökkenjenek az 1990-es szinthez képest.
A bázisév kiválasztása kedvező, mivel a rendszerváltást követően a nehézipar visszaszorulása önmagában is jelentős kibocsátáscsökkenést eredményezett.
A célok eléréséhez azonban a következő évtizedekben lényegesen nagyobb erőfeszítésre lesz szükség.
A magyar kibocsátások alakulása
Magyarországon az üvegházhatású gázok kibocsátása a gazdasági fellendülések és visszaesések között jellemzően nőtt vagy stagnált, és csak ezekben az időszakokban csökkent.
A klímasemlegesség eléréséhez fontos gazdasági és társadalmi változásokra van szükség, és a beavatkozásoknak minden területre ki kell terjedniük, nem csupán az ipari termelésre vagy a háztartási energiafelhasználásra.
Közlekedési kibocsátások
Az elmúlt tíz év tendenciái ágazatonként rendkívül változatos képet mutatnak Magyarországon.
A közlekedéshez kapcsolódó kibocsátások folyamatosan emelkednek, elsősorban az úton közlekedő járművek számának folyamatos növekedése miatt.
A járműpark jelentős részét továbbra is használt, idősebb járművek alkotják, amelyek még mindig nem rendelkeznek alacsony kibocsátással.
- A közlekedési kibocsátások folyamatosan emelkednek.
- A növekedés egyik elsődleges oka az úton közlekedő járművek számának emelkedése.
- A járművek között nagy arányban vannak használt, idősebb modellek.
- Ezek a járművek továbbra sem alacsony kibocsátásúak.
Épületek és energiahatékonyság
Az épületek kibocsátása sem csökkent jelentősen.
Bár valamennyi köz-, kereskedelmi és szolgáltatási ágazatban nőtt az épületenergetikai felújítások száma, az épületek energiahatékonyságában nem történt javulás.
Ennek oka az épületfelhasználók korszerűsítését ösztönző, beruházásigényes támogatások és ösztönzők hiánya.
Az épületek kibocsátásának mérséklése ezért nem pusztán technikai kérdés, hanem finanszírozási és társadalompolitikai feladat is.
Villamosenergia-termelés és import
A villamosenergia-termelésből származó kibocsátások csökkentek, miközben az importált villamos energia aránya növekedett.
Ez a két folyamat együtt értelmezhető: a hazai energiatermeléshez kapcsolódó kibocsátások mérséklődése nem feltétlenül jelenti azt, hogy az energiafelhasználás teljes rendszerében ugyanilyen mértékű változás történt.
A klímasemlegesség felé vezető átmenet ezért az energiatermelés mellett a közlekedés, az épületek, az ipar, a mezőgazdaság, a vízgazdálkodás, az egészségügy és a várostervezés összehangolt átalakítását is megköveteli.