Az indukciós motor feltalálója és működése: Tesla, Ferraris és a fejlődés története

Az indukciós motor az elektromágneses indukció elvén keresztül az elektromos energiát mechanikai energiává alakítja.

Más motortípusokkal ellentétben, amelyeknél közvetlen elektromos kapcsolatra van szükség az álló és a forgó alkatrészekhez, az indukciós motor kizárólag az állórész által indukált mágneses mezőn keresztül termeli a forgórész áramát.

Ez az elegáns egyszerűség - a robusztus konstrukcióval és az alacsony költségekkel párosulva - tette az indukciós motorokat a 20.

Ki találta fel az indukciós motort?

Nikola Tesla 1888-ban nyújtotta be a többfázisú váltakozó áramú indukciós motorra és áramellátó rendszerre vonatkozó alapító amerikai szabadalmát.

Tervei bebizonyították, hogy a két vagy több fázison kívüli áram által létrehozott forgó mágneses mező elektromos kapcsolat nélkül is képes meghajtani egy forgórészt.

Olaszországban Galileo Ferraris fizikus 1885 és 1888 között, önállóan dolgozva, hasonló elveket bemutató tanulmányokat publikált a forgó mágneses mezőkről.

Az indukciós motor története szorosan kapcsolódik az elektromotorok általános fejlődéséhez. A mai villanymotorok elődjét a magyar Jedlik Ányos 1825-ben készítette el, amelyet ő villámdelejes forgonynak nevezett el.

A működés alapja természetesen a villamos áram mágneses hatása, valamint az azonos pólusú mágnesség révén létrejövő taszító erő.

A neves természettudós, feltaláló alapötlete az volt, hogy ha árammal átjárt tekercs (állórész - stator) által gerjesztett mágneses térbe egy másik árammal átjárt tekercset helyez, amelynek mágneses polaritása azonos, mint az első tekercsé, akkor azokra erő hat.

Ha a második tekercset egy tengelyre helyezi, akkor a létrejövő erő forgatónyomatékot képez és a könnyen forgó tengelyen a tekercs elfordul (forgórész - rotor).

Jedlik Ányos villanymotorja természetesen egyenárammal (DC - Direct Current) táplált volt, hiszen abban az időben még nem ismerték a váltakozó áramot (AC - Alternate Current).

A váltakozó áramú motorok kialakulása

A váltakozóáramot generátorok adják, azaz a váltakozó áramú motorok feltalálásának szükséges feltétele volt a DC villanymotorból, illetve dinamóból fejlesztett, a kommutátor elhagyásával létrehozott váltakozóáramú generátor megalkotása.

Az egyenáramú motor praktikus ott, ahol egyenáramot használnak, viszont a háztartásokban és az iparban is váltakozóáram terjedt el, ezért komoly figyelmet kaptak a váltakozóáramú, azaz AC motorok is.

A fejlesztések során egyértelművé vált, hogy az azonos teljesítményű DC és AC motorok között jelentős méret és tömegbeli eltérés van, méghozzá az AC motor javára.

A váltakozó áramú motoroknál működés szempontjából kétféle típust különböztethetünk meg: szinkron vagy aszinkron.

Az aszinkron váltóáramú motor az ipar igáslova, igen elterjedt, amelyet egyszerű felépítésének köszönhet.

Az indukciós motorokat aszinkronmotoroknak is nevezik, mivel a rotor mindig valamivel lassabban forog, mint az állórész által keltett forgó mágneses mező.

Az indukciós motor működési elve

Az indukciós motor olyan váltakozó áramú motor, amely az elektromágneses indukció elvét használja a forgási erő létrehozására.

Egy rögzített állórészből és egy forgó rotorból áll.

Az állórészben forgó mágneses tér található, amely háromfázisú tápegységről származik.

A forgórész belsejében egy vezető található, és amikor egy forgó mágneses mező hat a vezetőre, elektromotoros erőt indukál és áramot generál.

Ez az áram mágneses mezőt képez a forgórészen belül, amely kölcsönhatásba lép az állórész mágneses mezőjével, és a forgórész forogni kezd.

Ha egy háromfázisú rendszert csatlakoztatunk egy indukciós motor állórészének tekercseléséhez, valami figyelemre méltó dolog történik: a három áram, amelyek mindegyike 120 elektromos fokkal eltolódik, együttesen forgó mágneses mezőt hoz létre az állórészben.

Ahogy az állórész mezeje forog, elhalad az álló forgórudak mellett.

Faraday törvénye szerint ez a változó mágneses fluxus a rotorvezetőkön keresztül feszültséget indukál, amely indukált áramot vezet a rövidre zárt forgórudakon és a zárógyűrűkön keresztül.

Ez a rotoráram létrehozza saját mágneses terét - a rotorban indukált mágneses teret -, amely az állórész mágneses terével kölcsönhatásba lépve elektromágneses nyomatékot hoz létre.

Ez a sebességkülönbség, az úgynevezett csúszás elengedhetetlen ahhoz, hogy a motor nyomatékot tudjon termelni.

Az állórész és a forgórész felépítése

Az indukciós motor két elsődleges elektromágneses egységből - az állórészből és a forgórészből - áll, valamint a támogató mechanikus részekből, köztük a végpajzsokból, csapágyakból és a hűtőrendszerből.

Mind az állórész, mind a forgórész magja nem tömör acélból, hanem rétegelt acéllemezekből készül.

Ezek a vékony, szigetelt lemezek jelentősen csökkentik az örvényáramveszteségeket, amelyek egyébként energiát pazarolnának és felesleges hőt termelnének.

Ha egy tipikus indukciós motor metszetrajzát vizsgálná meg, láthatná, hogy a henger alakú állórész körülveszi a forgórészt, és egy kis légrés van közöttük.

A motor tengelye középen halad át, amelyet az állórész keretéhez csavarozott végpajzsokban elhelyezett csapágyak tartanak.

Az állórész

Az állórész alkotja a motor külső, helyhez kötött egységét.

Ez egy öntöttvas vagy acélszerkezetű keretbe préselt acéllemezek hengeres halmazából áll.

Egy háromfázisú motorban az állórész tekercsek egymástól 120 elektromos fokos távolságban lévő csoportokban vannak elosztva.

Háromfázisú áramellátáshoz csatlakoztatva az ezeken a tekercseken átfolyó elektromos áram hozza létre a motort meghajtó forgó mágneses mezőt.

Az IEC-régiókban a 230/400 V és 400/690 V, Észak-Amerikában pedig a 230/460 V-os tápfeszültségek a szokásosak.

A motorok jellemzően kettős feszültségűek, a csatlakozódobozon található csillag (Y) vagy háromszög (Δ) csatlakozásokon keresztül.

A keret jellemzően külső hűtőbordákkal rendelkezik, amelyek elvezetik a felületen áramló levegő által szállított hőt.

A forgórész

A rotor a motor forgó része, amely egy acél rotortengelyre van szerelve, és koncentrikusan helyezkedik el az állórészben.

A legelterjedtebb konstrukció a mókuskerék rotor, amely nevét egy edzőkerékhez való hasonlóságáról kapta.

A forgórudak gyakran kissé ferdék - a forgórész hosszában el vannak csavarodva - az állórész résekhez képest.

A mókusketreces indukciós motor forgórészének felépítése hasonló a mókusketrecéhez, amely számos párhuzamosan elrendezett vezetőből áll.

Ezek a vezetékek összekapcsolva egy áramkört alkotnak, általában alumíniumból vagy rézből.

Amikor a forgórész forogni kezd, ezekben a vezetékekben indukált áram keletkezik, ami forgási erőt eredményez.

Az alternatív konstrukció a tekercselt rotoros (csúszógyűrűs) kialakítás.

Itt a forgórész az állórészhez hasonlóan teljes háromfázisú tekercselést hordoz, a csatlakozások csúszógyűrűkön és szénkeféken keresztül külső ellenállásokhoz vezetnek.

A tekercses forgórészű motorok azonban többe kerülnek, a kefék kopása miatt több karbantartást igényelnek, és alacsonyabb a hatásfokuk, mint a rövidzáras motoroké.

Mechanikus részegységek

A végpajzsok, amelyeket néha végharangoknak is neveznek, az állórész vázának mindkét végéhez csavarozott öntött vagy gyártott burkolatok.

A csapágy kiválasztása a motor méretétől és az alkalmazástól függ.

A szabványos motorok általában mélyhornyú golyóscsapágyakat használnak, amelyek mind a radiális, mind az axiális terhelésekkel megbirkóznak, miközben minimális karbantartást igényelnek.

A forgórész tengelyének nem meghajtott végére szerelt műanyag vagy alumínium axiális hűtőventilátor a keret lamelláin keresztül szívja a környezeti levegőt.

A ventilátor védőburkolata megakadályozza a forgó lapátok érintkezését, miközben lehetővé teszi a levegő áramlását.

A csatlakozódoboz, amely jellemzően az állórész vázának tetején vagy oldalán helyezkedik el, hozzáférést biztosít az állórész tekercselésének csatlakozóihoz.

A szabványos háromfázisú motorok hat kapocsblokkal rendelkeznek, amelyek lehetővé teszik a csillag vagy a háromszög kapcsolási konfigurációkat.

Az indukciós motorok fő típusai

Számos különböző típusú indukciós motor létezik, amelyeket főként a rotor szerkezete és működési elve alapján osztályoznak.

Az indukciós motorokat elsősorban a tápellátás jellemzői (egyfázisú vs. háromfázisú), a rotor felépítése (rövidzáras ketrec vs. tekercselt rotor) és a hatásfokosztály (standard, nagy hatásfokú vagy prémium hatásfok) alapján osztályozzák.

Háromfázisú indukciós motor

A háromfázisú indukciós motorok természetüknél fogva önindítóak, mivel az állórész tekercselésük természetes módon valódi forgó mezőt hoz létre, amikor feszültség alá kerül.

Ez az eredendő egyszerűség, valamint a mindhárom fázis kiegyensúlyozott terhelése miatt a fázisos váltakozó áramú indukciós motorok a gyártóüzemek, szennyvíztisztító létesítmények, bányászati műveletek és épületgépészeti szolgáltatások standard választása.

A háromfázisú, rövidrezáras motorok az ipari alkalmazásokban néhány száz wattos teljesítménytől egészen több megawattos teljesítményig dominálnak.

Ezek hajtják a szivattyúkat a vízkezelő létesítményekben, a ventilátorokat a HVAC-rendszerekben, a kompresszorokat a hűtőberendezésekben és a szállítószalagokat az elosztóközpontokban.

Egyfázisú indukciós motor

Az egyfázisú motorok olyan, körülbelül 3 kW alatti alkalmazásokat szolgálnak ki, ahol csak egyfázisú tápellátás áll rendelkezésre - elsősorban lakossági és könnyű kereskedelmi berendezések.

Az egyfázisú indukciós motorok változatai a hűtőszekrényekben, mosógépekben, kis vízszivattyúkban és a háztartásokban és műhelyekben található padon működő darálókban jelennek meg.

Az egyfázisú motorok alapvető kihívással néznek szembe: az egyfázisú tápellátás nem forgó, hanem pulzáló mágneses mezőt hoz létre.

Ez a pulzáló mező két azonos nagyságú, ellentétesen forgó mezőre bontható, amelyek álló helyzetben kioltják egymást, és nulla nettó indítási nyomatékot eredményeznek.

Amint a rotor elfordul és megközelíti a névleges fordulatszám 70-80% értékét, egy centrifugális kapcsoló vagy elektronikus relé lekapcsolja az indító tekercset, így a motor csak a fő tekercseléssel működik.

Az egyfázisú motorkonstrukciókkal naponta találkozhat az ablakos légkondicionálókban, háztartási hűtőszekrényekben, kis vízszivattyúkban, mennyezeti ventilátorokban és padon működő darálókban.

Mókusketreces és tekercselt forgórészű motor

A mókusketreces forgórész egyszerű, robusztus és kis karbantartási igényű konstrukció.

A kivételesen nagy indítási nyomatékot igénylő alkalmazásokhoz - nagy szállítószalagok, golyósmalmok vagy nehéz daruk - a háromfázisú tekercselt forgórészű motorok lehetővé teszik a külső ellenállás beiktatását az indítás során.

A gerjesztett tekercselésű aszinkron motornak jóval nagyobb az indítási nyomatéka, mint az indukciós (nem gerjesztett, kalickás) motorénak.

Bipoláris indukciós motor

A bipoláris indukciós motor egy olyan típusú motor, amelyet alacsony fordulatszámú forgásra használnak.

Jellemzője, hogy a rotor belsejében két ellentétes polaritású mágneses pólus található.

Amikor az állórész forgó mágneses tere a forgórészre hat, a mágneses pólusok elmozdulnak, amitől a forgórész forogni kezd.

Szinkronfordulatszám és csúszás

Az indukciós motor szinkronfordulatszáma a tápfrekvencia 120-szorosának és a mágneses pólusok számának hányadosaként számítható ki.

Az összefüggés képlete: n=60×f/p.

Az alábbi példák az 50 Hz-es és a 60 Hz-es tápfrekvenciák közötti különbséget mutatják:

Például egy 50 Hz-es tápfeszültségen működő 4 pólusú motor szinkronsebessége 1500 fordulat/perc.

Ugyanez a 4 pólusú konstrukció 60 Hz-en 1800 fordulat/perc fordulatszámon forgó mezőt eredményezne.

Terheletlen állapotban a csúszás nagyon kicsi (gyakran 1% alatt van), mivel a motornak csak a csapágysúrlódást és a tekercselést kell leküzdenie.

Terheletlen állapotban a motor nagyon közel jár a szinkronfordulatszámhoz.

Egy négypólusú motor 50 Hz-en 1495 fordulat/perc fordulatszámon pöröghet minimális csúszással.

Ahogy növeli a motor tengelyére ható mechanikai terhelést, egyre nagyobb nyomatékra van szükség.

A nyomaték előállításához nagyobb rotoráramnak kell folynia, ami nagyobb relatív mozgást igényel a rotor és az állórész mezője között.

Teljes névleges terhelés mellett ugyanez a motor 1450 fordulat/perc fordulatszámon működhet - körülbelül 3,3% csúszás.

Nézzünk egy konkrét példát: egy 15 kW-os, 4 pólusú, 400 V-os, 50 Hz-en működő motor szinkronfordulatszáma 1500 fordulat/perc.

Névleges terhelésnél 1470 fordulat/perc (2% csúszás) fordulatszámon működhet, névleges nyomatékot leadva.

A meghibásodási nyomatéka elérheti a névleges nyomaték 2,5-3-szorosát, ami talán 1100 fordulat/percnél jelentkezik.

Ha a motor a névtábláján szereplő fordulatszámnál lényegesen lassabban működik - a szabványos kiviteleknél a 8-10% értéket meghaladó csúszás -, akkor valami nincs rendben.

Fix hálózati frekvencia és fix pólusszám mellett az indukciós motor széles nyomatéktartományban közel állandó fordulatszámot tart fenn.

A stabilitást a névleges fordulatszám közelében a meredek nyomaték-sebesség görbe biztosítja.

Teljesítmény, nyomaték és motorosztályok

A rövidrezárt ketreces motor nyomaték-fordulatszám görbéje mutatja a motor működési jellemzőit a leállástól a szinkronfordulatszámig.

A szabványos motorkonstrukciós osztályok különböző terhelési követelményeknek felelnek meg.

A NEMA Design B motorok - az általános célú szabvány - mérsékelt indítási nyomatékot biztosítanak, amely alkalmas ventilátorokhoz, szivattyúkhoz és a legtöbb ipari terheléshez.

A C kivitel nagyobb indítási nyomatékot biztosít szállítószalagokhoz és terhelt kompresszorokhoz.

A változtatható frekvenciájú meghajtók átalakították az indukciós motorok használatát.

Ez lehetővé teszi a fordulatszám beállítását a nulla közeli értéktől a névleges frekvenciáig és gyakran a névleges frekvencián túl is.

A modern VFD-k általános célú alkalmazásokhoz skaláris (V/f) vezérlést, illetve pontos nyomatékreakciót igénylő, igényes alkalmazásokhoz vektorvezérlést alkalmaznak.

A mérnökök az indukciós motorok teljesítményét a Steinmetz-féle egyenértékű áramkör segítségével elemzik, amely a motort forgó szekunderrel rendelkező transzformátorként kezeli.

Ennek a modellnek az a fő jellemzője, hogy a rotor ellenállása a csúszással osztva jelenik meg.

Ez a csúszásfüggő kifejezés elegánsan megragadja, hogyan változik a mechanikai teljesítmény a rotor sebességével.

Induláskor (csúszás = 1) a rotorellenállás kifejezés megegyezik a tényleges értékével.

Az indukciós motorok alkalmazási területei

Napjainkban a váltakozó áramú indukciós motorok az alkalmazások hatalmas skáláját hajtják.

A háromfázisú indukciós motorok szivattyúkat, kompresszorokat, szállítószalagokat és HVAC hűtőventilátor-rendszereket hajtanak meg gyárakban, vízkezelő üzemekben és kereskedelmi épületekben.

A háromfázisú motorok kiválóan alkalmazhatók a nagy hatékonyságot, gyakori indítást és hosszú üzemidőt igénylő alkalmazásokban.

Az egyfázisú indukciós motorok változatai a hűtőszekrényekben, mosógépekben, kis vízszivattyúkban és a háztartásokban és műhelyekben található padon működő darálókban jelennek meg.

Az indukciós motorok előnye, hogy egy bizonyos tartományon belül automatikusan beállíthatják a fordulatszámot és a terhelést.

Röviden, az indukciós motorok hatékony, megbízható és gazdaságos motortípusok, amelyek széles körben alkalmazhatók.

Indukciós motorok elektromos autókban

Mivel a villanyautók akkumulátorai egyenáramot tárolnak, nyilvánvaló lenne, hogy a hajtást is egyenáramú motor biztosítsa.

De hogyan kerül háromfázisú váltakozó áramú motor egy egyenáramot biztosító akkumulátorokkal felvértezett elektromos autóba?

A megoldást a napelemes rendszereknél is alkalmazott inverterek adják (legalábbis működési módjuk tekintetében).

Ez az eszköz teszi lehetővé, hogy az egyenfeszültségből akár három fázisú, 120 fokkal eltolt váltakozófeszültséget hozzunk létre.

A teljesítmény elektronika utóbbi pár évtizedben történt drasztikus fejlődése, az IGBT tranzisztorok elterjedése, a méretek és tömegek csökkentése már elérhető közelségbe hozta az AC motorok használatát az autóiparnak is.

Az aszinkron AC motorok képesek generátoros üzemben is működni, így gond nélkül alkalmazhatók villanyautókban fékezési energia visszatáplálására is.

Ugyanakkor tagadhatatlan tény az is, hogy például az összkerékmeghajtású modellek esetében a kalickás aszinkron motorokat könnyebb leválasztani a hajtásról anélkül, hogy ehhez kuplungra lenne szükség és hogy a nem használt motor jelentős fékező hatást adna.

Az aszinkron AC motorok hátránya a nagy fordulatszámon jelentősen - a többi típushoz képest hirtelenebb módon - csökkenő nyomaték (autópályás sebességnél nem lesz olyan jó gyorsulás), valamint az alacsony fordulaton (városi közlekedés) az ideálisnál jóval gyengébb hatásfok (~60-75%, az ideális működési tartományban elérhető 90-92%-hoz képest).

Az indukciós motor összehasonlítása más motorokkal

Egyenáramú motorok

A DC villanymotorok esetében szükség van arra, hogy a forgórész tekercsében folyó áram irányát rendszeresen megfordítsuk, erre az úgynevezett kommutátor, vagy osztott csúszógyűrű használható.

Ennek feladata tehát, hogy a bejövő áramot a tekercs megfelelő vezetékére juttassa és forgás közben a megfelelő időben polaritást váltson.

Mint láttuk, a hagyományos egyenáramú motoroknál a kommutátor oldja meg a forgórész tekercsében folyó áram irányváltását.

Az áramváltás szükséges a motor működéséhez, viszont a csúszógyűrűkhöz kontaktusként alkalmazott szénkefék folyamatosan kopnak, így az ilyen motorok némi gondozást igényelnek.

Az indukciós motorokkal ellentétben ezek nem igényelnek kefekarbantartást.

BLDC motorok

Adott volt tehát az igény egy olyan egyenáramú motor létrehozására, ahol valami más váltja ki az áramirány váltás feladatát, másképpen oldják meg a mágneses mező megfordítását.

Ehhez persze az kellett, hogy ne a forgórész mágnesességének irányát változtassuk meg, hanem az állórészét.

Ennek előnye azon kívül, hogy nem szükséges a kopó alkatrésznek minősülő kommutátor használata - amely így jobb hatékonyságot eredményez -, hogy nem lesz elektromágneses interferencia (nincs szikrázás), jóval kisebb a karbantartási igénye, illetve mivel a forgórész nem gerjesztett tekercs, így az kevésbé melegszik, jobb lesz a motor hűthetősége is.

A BLDC motoroknak elegendő a külső hűtés, így akár zárt kivitelben is készíthetők, megakadályozva ezzel a szennyeződés motorba jutását.

Szinkronmotorok

Ahogyan már az aszinkron motor bevezetőjében írtuk, a szinkron motor onnan kapta a nevét, hogy itt a forgórész a tápláló váltakozó feszültség frekvenciáját követi, azzal (valamilyen szorzó szerint) szinkronban van, nem marad le tőle fordulatszámban, mint az aszinkron motor.

A szinkronmotor egy működési mód, amely a motor felépítéséből adódik: a forgórész nem az indukciós elv miatt fordul el, mint az aszinkron motornál, hanem az igen nagy mágneses térerő miatt követi a forgó mágneses mezőt, azzal együtt halad.

A szinkronmotorok előnye a nagy fordulatszámon is elérhető jó nyomaték (autópályán is jó gyorsulás), illetve az, hogy az aszinkron motorokénál jobb hatékonyságúak.

A tekercselt forgórész helyett használhatnak nagy fluxusú szupermágneseket (pl. neodímium, vas és bór ötvözetét) is, ez esetben csúszógyűrűre sincs szükség, viszont a neodímium ritkaföldfém, amely jelentősen megemelheti a motor árát.

Az ilyen állandó mágneses megoldás előnye a jobb hatásfok (nincs csúszógyűrű, nem kell a forgórészhez plusz áram sem), emellett kicsi a karbantartási igényük is, valamint kisebb méretűek lehetnek, mint a gerjesztett szinkronmotorok.

Az SPM, vagyis a rotor külső felületére szerelt mágnesekkel készülő szinkron motorok könnyen gyárthatók, jóval kisebbek és könnyebbek azonos teljesítmény mellett, mint az aszinkron motorok.

Viszont nagy fordulatszámnál jelentősen csökken a nyomatékuk.

Az IPM előnye, hogy csökken a nagy fordulatszámnál az SPM-nél erős Back EMS ellenelektromos hatás, így nagy fordulatszámon is jó teljesítmény érhető el vele, nem kell aggódni a mágnesek lerepülésétől (hiszen azok a rotor belsejében vannak).

A hagyományos szinkronmotorokhoz képest jelentősen jobb a hatásfokuk (kisebb a veszteségük, nagyobb a hatékonyságuk), ez ráadásul még igen alacsony fordulatszámnál is megvan, azaz nagyon jó városi fogyasztás érhető el, még dugókban araszolva is.

Reluktancia motorok

Abban az esetben, ha a szinkronmotor egyáltalán nem tartalmaz gerjesztett tekercset, de a reluktancia nyomatékot is igen komoly mértékben használja ki, szinkron reluktancia motort, vagy SynRM-et (Synchronous Reluctance Motor) kapunk.

Ezek forgórésze különleges kialakítású, hiszen ez szükséges a mágneses reluktancia befolyásolásához.

Az ABB által kifejlesztett szinkron reluktancia motor nagyon nagy hatékonyságú, a hagyományos indukciós motorénál sokkal jobb hatásfokkal rendelkezik, ráadásul nem igényel plusz áramot a forgórész.

A kapcsolóüzemű (vagy kapcsolt) reluktancia motor (SRM - Switched Reluctance Motor) nyomatéklüktetése alacsony fordulatszámnál elég jelentős, ezért vontatómotorként egyáltalán nem használható, így ilyet az autóiparban inkább csak a fékhidraulikát működtető szivattyúnál találunk.

Az indukciós motor előnyei és korlátai

• Az indukciós motorok hatékony, megbízható és gazdaságos motortípusok.
• Egyszerű felépítésüknek köszönhetően széles körben alkalmazhatók.
• A rövidzáras forgórészű motorok nem igényelnek kefekarbantartást.
• A háromfázisú motorok természetüknél fogva önindítóak.
• A motorok széles teljesítménytartományban használhatók, néhány száz wattól több megawattig.
• Az aszinkron AC motorok generátoros üzemben is működhetnek.
• Az alacsony fordulaton működő aszinkron motorok hatásfoka az ideálisnál gyengébb lehet.
• Nagy fordulatszámon a nyomaték a többi típushoz képest hirtelenebb módon csökkenhet.
• A tekercselt forgórészű motorok többe kerülnek és több karbantartást igényelnek.

Szabványosítás és energiafelhasználás

A 20. század folyamán az olyan szervezetek, mint az észak-amerikai NEMA és a nemzetközi IEC szabványosítási erőfeszítései egységes keretméreteket, minősítéseket és teljesítményosztályozásokat hoztak létre.

A 2000-es évek közepe után az energiaszabályozás világszerte a prémium hatékonyságú konstrukciók felé terelte a gyártókat.

Napjainkban az indukciós motorok fogyasztják az ipari ágazatokban világszerte felhasznált villamos energia mintegy 45%-jét.

A modern konstrukciók 130 évnyi fejlesztés tanulságait tartalmazzák, és nagy hatásfokot, hosszú élettartamot és figyelemre méltó megbízhatóságot biztosítanak.

tags: #indukcios #motor #feltalaloja #tavbeszelo #erosito