A 2010. május és június időjárását hazánkban két mediterrán ciklon, a Zsófia és az Angéla alakította. A rendkívüli csapadék nemcsak meteorológiai eseményként volt jelentős, hanem az árvíz- és belvízhelyzeten, a mezőgazdaságon, a vízgazdálkodáson, az erdők állapotán és a természetes élővilágon keresztül is komoly következményekkel járt.
A 2010-ben kialakult helyzet jól érzékeltette, hogy a csapadék mennyisége és eloszlása egyaránt meghatározó. A vízbőség és vízhiány értelmezése viszonylagos: az átlagos vízháztartási helyzethez és a társadalmi tevékenységek vízigényéhez képest definiálható.
A Zsófia és az Angéla ciklon rendkívüli csapadéka
A Zsófia ciklon hatására 2010. május 15-18. között lehullott csapadék az egész ország területén rendkívüli volt. Négy nap alatt lehullott az átlagos havi összeg, de egyes helyeken annak kétszerese, sőt voltak olyan területek, ahol a háromszorosa esett.
Az Angéla ciklon hatására május 30. és június 4. között ismét jelentős csapadék érkezett. Júniusban is jelentős volt a csapadék, de a májusihoz képest alacsonyabb összegeket mértünk.
| Időszak | Időjárási meghatározó tényező | Jellemző hatás |
|---|---|---|
| 2010. május 15-18. | Zsófia ciklon | Négy nap alatt az átlagos havi csapadékösszeg, helyenként annak kétszerese vagy háromszorosa |
| 2010. május 30. és június 4. | Angéla ciklon | Újabb jelentős csapadékos időszak |
| 2010. június | Ismétlődő csapadékos időjárás | A májusihoz képest alacsonyabb, de továbbra is jelentős csapadékösszegek |
Míg 1971-2000 között a júniusi csapadék 73,4 mm-t, addig a 2010. júniusi érték ennél magasabb volt.
A 2010-es belvízhelyzet nagyságrendje
2010-ben rendkívüli belvízhelyzet alakult ki Magyarországon, legfőképp - ahogy általában lenni szokott - az Alföldön. Bár a téli - kora tavaszi időszakban is hatalmas terület, 180 000 hektár került víz alá, az igazi meglepetést és rendkívüliséget a későtavaszi - nyári belvíz okozta, mely 230 000 hektárt borított el, különösen sok kárt okozva a mezőgazdaságban, de a települések belterületén is.
A 2010. évihez mérhető téli - kora tavaszi belvíz átlagosan öt-hat évenként fordul elő, az ugyanezen évi késő tavaszi - nyári belvíz átlagos visszatérési ideje viszont negyven év. Ennél súlyosabb nyári belvíz utoljára 1940-ben fordult elő!
A 2010. évi összes elöntés, mivel a belvíz tavasszal és nyáron nem egészen ugyanott keletkezett, mintegy 270 000 hektárra tehető. Az elöntések több mint fele szántó-, azon belül nagyobb részt vetésterületet sújtott.
| Belvízi esemény | Elöntött terület | Visszatérési idő vagy előzmény |
|---|---|---|
| Téli - kora tavaszi belvíz | 180 000 hektár | Átlagosan öt-hat évenként fordul elő |
| Késő tavaszi - nyári belvíz | 230 000 hektár | Átlagos visszatérési ideje negyven év |
| 2010. évi összes elöntés | Mintegy 270 000 hektár | Tavasszal és nyáron nem egészen ugyanott keletkezett |
| Korábbi súlyos nyári belvíz | - | Ennél súlyosabb nyári belvíz utoljára 1940-ben fordult elő |
A belvíz különösen a mezőgazdasági területeken okozott jelentős károkat, de a települések belterületei sem maradtak érintetlenül. Az eddigi tapasztalatok arra engednek következtetni, hogy a belvizes területeket a faj, fajták, illetve hibridek kiválasztása, a termesztéstechnológia, az agrotechnika stb. szempontjából külön egységként kell kezelni.
A szélsőséges csapadék vízgazdálkodási következményei
A csapadék gyakran szélsőséges eloszlása kedvezőtlen vízháztartási helyzeteket idéz elő. A csapadékmennyiség tér- és időbeli változása, a gyakran lokális jellegű, rövid idő alatt lehulló, extrém mennyiségű csapadékhullás gyakoriságának növekedése, az éghajlat szárazabbá válása, a területhasználat megváltozása, az intenzív tájhasználat számottevő mértékben hozzájárultak a talaj-növény-légkör rendszer vízháztartásának kedvezőtlen alakulásához.
A hidrológiai viszonyoknak a lakosság nemcsak hatásviselője, hanem a területhasználat révén alakítója is. A szükségletekhez igazodó, kiegyenlített vízellátás megoldása ezért rendkívüli kihívást jelent.
A vízgazdálkodás stratégiai feladatait nagymértékben befolyásolja, hogy a meteorológiai jellemzőkben az utóbbi húsz évben tapasztalt változások folytatódnak-e, sőt további erősödésük várható-e. A másik fontos kérdés, hogy a vízjárásban is megjelenő szélsőségek csak az éghajlati jellemzők változásának tulajdoníthatók-e, vagy vannak-e egyéb antropogén okai is.
Kiemelten fontosak azok a rövid távú intézkedések, amelyek a bizonytalanságok ellenére végrehajthatók, mert hatékonyan csökkentik a károkat, a költségek elfogadhatók, és nem csupán az éghajlatváltozás jelenlegi és várható hatásai miatt szükségesek.
Az éghajlati hatásvizsgálatoknak célszerű beépülnie a vízgazdálkodási tervezés folyamatába, ez vonatkozik a hosszabb távon megvalósuló intézkedések előzetes tervezésére is.
A csapadék jobb hasznosítása
A csapadék jobb hasznosításának érdekében célszerű felmérni és használni a tározási lehetőségeket a talajban, árvíz- és belvíztározókban, illetve csökkenteni szükséges a veszteségeket.
A csapadékvíz-veszteségek közül az evaporáció és a lefolyás folyamataiba lehet és kell hatásosan beavatkozni. A szükséges intézkedéseknek a víz visszatartását, a tározókapacitások kihasználását és a káros lefolyás mérséklését kell szolgálniuk.
A vízkár-elhárítási és vízhasznosítási feladatok tervezése, összehangolása szempontjából nagy jelentőségű a felszíni vízmérlegszámítás, melyet országos, regionális és termőhelyi szinten, természetes térbeli egységekre, időben pedig nemcsak egész évre, hanem szezonális, évszakos bontásban is szükséges elvégezni.
Ez térbeli adatbázisépítést igényel, amely két fő részből állhat: a meteorológiai paraméterekből, csapadék és párolgás, és a lefolyási tényezőből, felszínborítás, domborzat, talaj fizikai félesége.
Gyakorlati szempontból fontos lenne egy olyan aszályérzékenységi térkép szerkesztése is, amelyben a meteorológiai paraméterek mellett szerepet kapnak a talajtani és földhasználati tényezők is. Ebben jó kiindulópont lehet Pálfai aszályindexe.
Ez a mutatószám kiegészíthető a talaj szántóföldi vízkapacitás értékével, és ráhelyezhető a különböző léptékű talajtérképekre, illetve a területhasználati, földhasználati térbeli adatbázisokra.
A csapadékvízzel történő gazdálkodás akkor lehet eredményes, ha a helyi megoldásokra törekszenek, és a felszíni vízmérlegek, valamint a cselekvési programok kidolgozásában a lokális szintig eljutnak.
Az eredményeket pedig a támogatási rendszerek és a terület- és földhasználati jogszabályok szintjén is érvényre juttatják.
Éghajlatváltozás és a belvízképződés jövője
A Kárpát-medencében a következő néhány évtizedben várható regionális éghajlatváltozás hatására, bár a vizsgálatok határozott melegedést és éves átlagban mérsékelt csapadékcsökkenést prognosztizálnak, a belvízképződés természeti feltételei lényegesen nem javulnak.
Sőt, a nagycsapadékos napok számának növekedése miatt - elsősorban a nyári időszakban - a helyzet még romolhat is.
A VAHAVA-jelentés szerint az átlagos globális hőmérséklet emelkedik, a csapadék időbeni és térbeni eloszlása és intenzitása drasztikusan változik, ami eddig nem tapasztalt lokális árvizeket és belvizeket eredményezhet, lásd: 2010. évi belterületi elöntéseket.
Végezetül lényeges a felkészülés a szárazodásból adódó, hosszú távon jelentkező vízgazdálkodási hatásokra, azaz a vízkészletek számottevő csökkenésére és az egyre súlyosabb aszályokra.
A XXI. század egyik stratégiai természeti kincse az édesvíz, ezért e kinccsel jó gazda gondosságával szükséges bánni. Magyarország felemelkedése többek között azon is múlik, hogy miként gazdálkodnak a meglévő vízkészletekkel, hogyan óvják és hasznosítják újra a vizeket.
Ismeretes, hogy hazánk vizei külföldről - jórészt a Kárpát-medencéből - érkeznek, ezért szükséges, hogy a vízgazdálkodásban valamennyi érintett ország közösen, felelősségvállalással, együttműködve vegyen részt.
Árviz 2010 (HD)
Mezőgazdasági alkalmazkodás és a termőhely szerepe
Egyre fontosabb az optimális termőhelyek meghatározása és hasznosítása. Új alapokra szükséges helyezni a gyümölcskatasztereket.
Világszerte erősödik a bio- és integrált gyümölcstermelés pozíciója, amelyben az energia- és víztakarékos megoldások egyre nagyobb szerepet kapnak.
A társadalom érdekének megfelelően az állam, a kormányzati szervek lehetőleg sokoldalúan támogassák a hazai gyümölcstermelés biztonságának növelését, különös tekintettel az extrém időjárási hatások elleni védelemre. Ezt az anyagi támogatáson kívül jogszabályi úton is indokolt elősegíteni.
Vizsgálatainkban olyan időjárási eseményekkel foglalkoztunk, amelyek jelentősen befolyásolhatják a nyugat-magyarországi gyümölcstermelést.
Az eső okozta gyümölcsrepedés elsősorban a cseresznye- és meggytermelők számára kritikus probléma. Ennek vizsgálatára számítógépes programot fejlesztettünk, amely elég jól becsüli a cseresznyerepedés kockázatát.
A fő virágzási időszakban, áprilisban a gyümölcsfák kifejezetten érzékenyek az időjárási anomáliákra. Az abszolút minimum hőmérséklet esetén a szórás szignifikáns növekedése mutatható ki a vizsgált helyeken.
A vizsgált területek közül Nagykanizsa mutatja a legnagyobb áprilisi fagykockázatot, de a többi helyen is érdemes megfontolni a fagyvédelmi rendszer kiépítését.
A belvizes területek termelőegység szintű kezelése
Véleményünk szerint az extrém csapadékos időszakok problémája nagyságrenddel kisebb költséggel orvosolható lenne, mint amilyen károk keletkeznek. Egy biztos: ebben az esetben is a „Gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan” elvet kell alkalmazni.
Az eddigi tapasztalatok arra engednek következtetni, hogy a belvizes területeket a faj, fajták, illetve hibridek kiválasztása, a termesztéstechnológia, az agrotechnika stb. szempontjából külön egységként kell kezelni.
Meggyőződésünk, hogy az eddigieknél jobban kellene a „rám gondol, szántván, a paraszt” elvet követni, és termelőegység szinten vizsgálni a megoldási lehetőségeket.
Ugyanakkor a korszerű térinformatikai rendszerek alkalmazása mind a növénnyel, mind a talajjal kapcsolatos adatok felvételekor, a szükséges monitoring-feladatok elvégzésekor ma már elengedhetetlen.
Másrészről ma még szükséges a talajfizikai és -kémiai jelelemzők on-line felvételi módszerének alkalmazása, illetve ezen eljárások továbbfejlesztése.
Talajvédelem és klímakár-csökkentés
A fenntartható fejlődés egyik alapeleme a legfontosabb természeti erőforrásunkat képező talajkészletek ésszerű hasznosítása, védelme, sokoldalú funkcióképességének megóvása. Ez a környezetvédelem és mezőgazdaság egyik legfontosabb közös feladata.
A talaj-környezet kölcsönhatás kétoldalú. A talaj egyrészt „elszenvedi” a környezet gyakran káros stresszhatásait, másrészt - elsősorban ésszerűtlen használata esetén - okozhat is ilyeneket, fenyegetést jelentve a környezet többi elemére: a felszíni és felszín alatti vízkészletekre, a felszín közeli légkörre, az élővilágra, a tájra is.
A globális klímaváltozás első, aggodalomra okot adó éveitől a művelés feladata a talajminőség javításán keresztül a klíma eredetű különféle veszteségek csökkentése. A növénytermelési gyakorlat hatásos megoldást vár a tudománytól.
Az új feladatnak megfelelés gyökeres változtatást sürget a talajművelési gyakorlatban is, ugyanis a talajminőséget javító művelés a klímakár enyhítés eszköze, míg hiánya klímakár fokozó tényező.
A közép európai térségre sajátos klímakár-csökkentési tanácsokat fogalmaztunk meg. Az első lépés a nyári művelések klíma-kockázatának csökkentése.
Hibajavítás a kár pontos ismeretében lehetséges, ezért javasoljuk a talajállapot rendszeres ellenőrzését legalább a nagy gazdasági értéket képviselő növények tábláin.
A művelési eredetű talajállapot hiba aszály- és belvízkárok fokozó tényező, és nem tűrhető kockázat.
A nyári hő- és csapadék stressz, a vízvesztés, a kiszáradás ellenszere a kritikus nyári hónapokban a talajfelszín biztonságot nyújtó takarása.
Nyári műveléskor a nedvesség visszatartását kis vízvesztő felszín kialakításával lehet elősegíteni.
Kerülni kell a rögképző műveléseket, mivel növelik a vízvesztő felületet és csökkentik a talajba jutó csapadék mennyiségét.
Alkalmazkodó műveléssel folyamatossá tehető a nedvesség tárolása és a veszteség csökkentése.
Az erdők és a nyári aszályosság kapcsolata
A szárazsági erdőhatáron a szélsőséges időjárási körülmények a fafajok elterjedésének és a termesztésének limitáló faktorai.
Az erdei ökoszisztémák elterjedési területét, növekedését, produkcióját és egészségi állapotát elsősorban a nyári aszályosság erősödése érinti.
A nyári aszályosság az elmúlt 50 évben növekvő tendenciát mutatott és a trend a 21. században, különösen annak második felében a modellek szerint erősödni fog.
A szárazsági határ Magyarországon döntő jelentőségű, mert minden fontosabb fafaj esetében kimutatható.
A nyári aszályosság erősödése nemcsak a növekedés várható visszaesésében, hanem a rovarkárok jelentős erősödésében fejti ki hatását: a tömegszaporodási események, gradációk erősödnek és új károsítók jelennek meg.
A fanövedék, azaz a szervesanyag-képzés és a klíma szoros kapcsolata a klímazónák összehasonlításában jól kimutatható.
A dendromassza földfeletti része a klíma szárazodásával erőteljesen csökken, fafajtól függetlenül, míg a földalatti dendromassza nem változik.
A klímamodellek a 21. századra a klímaérzékeny fajok klímaterének erőteljes beszűkülését jelzik előre, amely érzékeny hozamveszteséget és a jövedelmezőség romlását vetíti előre.
Az erdő sokrétű ökológiai hatásainak és különösen a klímavédelemben betöltött valódi szerepének feltárásához a monitoring típusú adatgyűjtés erősítésére, a modellezési technikák fejlesztésére van szükség.
A megfelelő információk birtokában lehet hosszú távú stratégiákat kidolgozni a klímatudatos erdőművelés és természetvédelem számára.
Az erdőgazdálkodás fejlesztése elsősorban az erdészeti tájak ökológiai-termőhelyi tényezőinek új, ökoszisztéma-szemléletű értékelésétől függ.
Ebben a rendszerben a klíma mára egy dinamikusan változó termőhelyi tényező.
Az erdészeti aszályossági index
Az eddigi ökofiziológiai megfigyelések és az erdő életfolyamatainak időjárás függvényében történő vizsgálata egyértelműen bebizonyította, hogy a fő növekedési ciklus-fő felhasználási időszakasz, V-VII. hó, és a kritikus hónapok, VII-VIII. hó, vízellátottsága döntően befolyásolja az erdő növekedését és vitalitását.
Az időjárási körülmények és a fák átmérő-növekedése közötti ok-okozati kapcsolat jellemezhető az egyszerűsített „erdészeti aszályossági index”, FAI, mutatószámmal.
Az „erdészeti aszályossági index”, FAI, segítségével tehát erdészeti szempontból jellemezhetők az erdészeti gyakorlatban alkalmazott klímaosztályok, vagy bármely hely, vagy akár egy térség átlagos időjárását.
Bükkös klíma az, ahol a terület 4,75 és az alatti értékkel jellemezhető.
Az akácosok és a homokpusztagyepek helyreállítása
Az akácot, Robinia pseudo-acacia, a 18. század közepén telepítették be Magyarország száraz alföldi régiójába a mozgó homokbuckák stabilizálására.
A faj mára elterjedt, és uralja az erdőtelepítéseket a homokrégióban.
Az akácerdők fajszegény aljnövényzetűek, a faj inváziójával veszélyezteti a környezetében előforduló természetszerű gyepek biodiverzitását.
Az akácos letermelésével 1995-ben restaurációs kísérletek indultak a természetes homokpusztagyep visszaállítására.
Az akác sarjadzását vegyszer segítségével gátoltuk, a gyomok előretörése ellen kaszálást és a széna elhordását alkalmaztuk.
A kezelt és kontroll parcellák növényzete nyolc év alatt eltérő kompozíciójúvá fejlődött, ugyanakkor a fajok összetétele és gyakorisága 2003-ra sem közelítette meg a természetes, bennszülött homokpusztagyepét, Festucetum vaginatae.
A klíma hatását a fajok életmenet stratégiája szerint elemeztük.
A Pálfai féle aszály index erősebben korrelált a növényzet fejlődésével, mint a csapadékösszegek.
Nagyobb aszály alacsonyabb összborítást eredményezett a kezelt és a kontroll parcellákban egyaránt.
Az eltérő életmenet stratégiájú fajcsoportok eltérően reagáltak az aszályra.
A kora nyári egyévesek és az évelő egyszikűek az aszállyal negatív, míg az évelő kétszikűek és a nyári egyévesek pozitív korrelációt mutattak.
Csak a nyári egyévesek aszályérzékenysége különbözött a kontroll és kezelt parcellák között, nem szignifikáns módon, mivel az aszály a kaszált parcellákban nagyobb borítást eredményezett.
Ez nem feltétlenül a csökkent csapadéknak köszönhető, mivel az alacsonyabb kompetíció és a megnövekedett üres talajfelület is hozzájárulhatott a borítás növekedéséhez.
Élővilág és időjárási szélsőségek
A klímaváltozás fokozottan veszélyeztet bizonyos, elsősorban vízhez kötődő élőlénycsoportokat.
Ezek közé tartoznak a kis mozgáskörzetű és változatos élőhelyeket, általában magas páratartalmat igénylő kétéltűek.
Hosszú távú adatsorok alapján a jelenleg zajló változások befolyásolják egyes fajok elterjedését, túlélését, morfológiai és szaporodásbiológiai változásokat is okoznak.
Magyarországon is megfigyelhető volt az időjárással összefüggő változás egyes fajok egyedsűrűségében, kolonizációjában.
Például a gyakori zöld varangynak, Epidalea viridis, egy évben több eredményes, átalakuló ebihalakat eredményező nászidőszaka tapasztalható, ami korábban nem volt jellemző.
A 2010-es szélsőséges csapadékos időszakok tapasztalatai ezért nemcsak a vízgazdálkodási és mezőgazdasági alkalmazkodás szükségességét mutatták meg, hanem az élőhelyek, az erdők, a talaj és a vízhez kötődő élővilág sérülékenységére is ráirányították a figyelmet.